Jöhet az ukáz: Európa populistái, egyesüljetek!

A leggyakrabban szélsőjobbosnak titulált, bevándorlásellenes populista pártokról van szó, amelyek a nyolcvanas évek óta bár nem töretlenül, de egyre erősödnek Nyugat-Európában. Ennek a folyamatnak mintegy megkoronázása, hogy egy ilyen párt, az AfD (Alternatíva Németországnak) immár a német szövetségi parlamentbe is bejutott, nem is rossz, két számjegyű eredménnyel. Korábban ezek a pártok nagyon sok dologban különböztek, közülük több egyértelműen neonáci gyökerű volt, élen az elsőként nagyobb sikereket arató Jean-Marie Le Pen vezette francia Nemzeti Fronttal (FN). Ugyanez elmondható az osztrák Szabadságpártról, de az olasz újfasisztákról is (Nemzeti Szövetség) – és igaz ez természetesen régiónk számos pártjára is. Ezeknél a mozgalmaknál a kezdeteknél hagyományosan jelen volt az erős antiszemitizmus, amely azonban egyre inkább kikopott, és teljesen háttérbe szorította az iszlámellenesség.

Teljesen eltérő pozícióból startolt viszont számos párt, például a liberalizmustól induló Geert Wilders vezette holland szabadságpárt, amely a hollandok szabadságát féltette a szerinte intoleráns iszlámtól és a muszlim bevándorlóktól, kifejezetten védve a zsidókat, és nem mellesleg gazdaságilag is szabadpiacpárti volt. De aztán elment a balos populizmus és gazdasági nacionalizmus felé, mert az új tagországokból érkező (a lengyel vízvezeték-szerelővel szimbolizált) munkavállalókat és ezzel az uniós szabad munkavállalás elvét is támadta. Hasonló átalakuláson ment keresztül az AfD is, amely szintén a gazdasági liberalizmus platformjáról indult, központi témája az euró elutasítása és a német márkához való visszatérés volt, de a migránsválság következtében egyre inkább a bevándorlásellenesség (főleg a muszlimok elutasítása) lett a fő téma.

Érdekes lesz a brit függetlenségi párt (UKIP) további sorsa is, amely a brexittel elérte fő célját, ezért eltűnhet a süllyesztőben, de az iszlámellenességgel megkapaszkodhat az Egyesült Királyság politikai palettáján.

Feltűnő, hogy a vizsgált pártok közül fokozatosan egyre több került egyre jobb viszonyba Oroszországgal, a Putyin-rezsim gyakorlatilag szövetségesükké vált, nem ritkán anyagilag, illetve információs hadviseléssel is támogatja őket. Az AfD ezen belül is különösen érdekes, mert kifejezetten megcélozta a volt Szovjetunióból származó, jórészt német gyökerekkel rendelkező, de túlnyomórészt orosz nyelvű, a (poszt)szovjet rendszerben szocializálódott, illetve a jórészt orosz nyelvű (többnyire dezinformációs) médiákból tájékozódó mintegy hárommilliós németországi közösséget. A Kreml a mindenféle szélsőségek támogatásával az unión belül első körben az Ukrajna elleni agresszió miatt bevezetett szankciók feloldását szeretné elérni, de a hosszabb távú cél az EU, a NATO, vagyis a Nyugat egységének aláásása, és ezzel Oroszország hatalmának, befolyásának kiterjesztése.

Az orosz érdekekben is bevethető pártcsaládot EU-szerte egyre több szál köti össze. A hagyományos elitek elutasítása és a bevándorlás (az EU-n belüli is) merev elutasítása mellett egyre inkább az iszlám fenyegetés hangsúlyozása. Az uniós integráció (és globalizáció) ellenzése, a gazdasági nacionalizmus és protekcionizmus, valamint az elmozdulás a balos gazdasági populizmus felé (többnyire etnikai-nacionalista felhangokkal, mint az őshonos helyiek munkahelyeinek, jövedelmének, szociális biztonságának stb. védelme). Eközben szinte teljesen kikopott sok párt antiszemitizmusa, illetve a gazdasági liberalizmuson alapuló nézetek (szabad piacok, visszafogott jóléti állam, alacsonyabb adók, dereguláció stb).

Szóval Moszkvában lassan kiadhatják a jelszót: Európa populistái, egyesüljetek!