Jobbra tolódó osztrák politika

Az Osztrák Néppárt (ÖVP) győzelmét hozó, s ezzel Európa legfiatalabb külügyminiszterét, a 31 éves Sebastian Kurzot a kancellári székbe röpítő voksolás eredményeként a jobbra tolódó Ausztria politikai térképe három pólusúvá vált: az ÖVP és az Osztrák Szociáldemokrata párt (SPÖ) mellett a korábban szélsőjobbos, napjainkra iszlám- és menekültellenessé „enyhült” Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is felnőtt az előző két történelmi párt mellé.

Hová lett az osztrák kedély? A vitathatatlan jólét, az alacsony munkanélküliség ellenére mi váltotta ki a kampány során tapasztalt indulatokat? A válaszhoz némi történelmi kitérőt kell tennünk. Ausztria második világháború utáni sikertörténetét – kisebb megszakításokkal – a szociáldemokraták (SPÖ) és a konzervatív néppártiak (ÖVP) nagykoalíciója befolyásolta. A világháború előtt még egymást utcai harcokban támadó két tábor, a vörös szocdemek és a fekete néppártiak 1945-öt követően félretették ellentéteiket, és kompromisszumkötések útján az országot gyakorlatilag felosztották egymás között. A hatalmat konzerváló, művészi szintre emelt politikai házasságkötés, az ún. Proporz-rendszer alkalmazása révén a szociáldemokraták és a néppártiak az arányosság jegyében szó szerint felparcellázták egymás között az országot, a minisztériumokat, az állami hivatalokat, a közigazgatás legutolsó zugát is. Ebből adódóan hosszú éveken át szinte mindegy volt, hogyan szavaztak a polgárok, a két nagypárt az iskolai gondnoktól a kancellárig könnyedén lezsírozta egymás között a hatalom megosztását. Ebbe a mozdulatlan állapotba robbant be az 1990-es évek második felében a Jörg Haider vezette, szélsőjobboldali vonásokat jócskán mutató szabadságpárt. Sőt, az FPÖ 2000-ben bekerült a kormányba – Brüsszel legnagyobb bosszúságára. A szabadságpártiak meglehetősen sikertelen, botrányokkal kikövezett kormányzati ciklusa után 2007-től újra összeálltak a vörösök és a feketék, és minden csörgedezett volna a régi mederben, ha 2015-ben Európán nem söpör végig a menekültválság.

Ausztria 2015-ben és 2016 első felében több mint 100 ezer menekültet fogadott be, ez az arányokat tekintve meghaladta a németet. A váratlan tehertétel az egész országot megviselte, gyakorlatilag az ország minden nagyobb településére telepítettek migránsokat, ami óriási feszültségekhez vezetett. Miközben a szocialisták a fejüket vakarták az embertömeg láttán, Sebastian Kurz külügyminiszterként az osztrák migrációs politika szigorítása mellett állt ki. A szabadságpártiak ugyanezt követelték, esetenként rasszista felhanggal, ám Kurz elképzelései mentesek voltak az idegengyűlölettől, a rasszizmustól. Koncepciójából a számbeli korlátozás már megvalósult (évi 37 500 fő), emellett tervezi az anyagi támogatás lefaragását és a németnyelv-tanfolyamon való kötelező részvételt. Európa leendő legfiatalabb kormányfőjének érdeme, hogy kemény hangú, ám konkrét javaslatokkal előálló menekültpolitikájával sikerült megtartania a mérsékelt szavazókat. Lendületes fellépése, a menekültkérdésben ragyogó politikai muníciót meglátó szeme, továbbá az elaggott pártjának felrázása oda vezetett, hogy az általa irányított néppárt az utóbbi 15 év legjobb választási eredményét érte el. Kurz nyíltan támogatta a magyar határkerítést, többször kimondta, az uniós kvóták nem fognak működni. Ebből adódóan bármelyik párttal is alakít kormánykoalíciót, az már biztos, Ausztriában szigorodni fognak a bevándorlással kapcsolatos intézkedések.

A várható szigor minket is érinthet. Ugyanis a másik választási téma az Ausztriában dolgozó szlovák, magyar, román alkalmazottaknak folyósított szociális juttatások lefaragása volt. Az osztrák szabályok értelmében a régiónkbeli munkavállalók otthon maradt gyerekei után 170–220 eurót folyósítanak havonta, míg nálunk ez az összeg alig lépi túl a 20 eurót. A szociális juttatások mérsékléséhez uniós jóváhagyás is szükséges, így a folyamat elhúzódhat.

Kurz számára persze nem ez lesz a fő kihívás, hanem az, kivel is köt koalíciót: ha a kevés kormányzati tapasztalattal bíró, idegenellenes Szabadságpárttal, akkor az kiválthatja az unió rosszallását. Ha pedig az eddigi partnerrel, a szociáldemokratákkal, akkor meg mi végre volt ez az egész cirkusz,megint életbe lépne a megcsontosodott Proporz-rendszer.