<p>Régebben nem volt ennyi erőszak, mondogatják sokan, főleg az idősebbek. Naponta több halálos balesetről, gyilkosságról hallani, a budapesti lakástüzekről nem is beszélve. Ehhez képest már tavaly év vége felé is jöttek olyan tanulmányok, melyek szerint soha nem volt ennyire kevés erőszakos haláleset a Föld kerekén. </p>
Jobb világ van?
Kevesebb a háború, a diktatúra, ez-az-amaz. Pár napja pedig a szlovák rendőrség is kiadta, hogy kevesebb volt tavaly a gyilkosság az országban, mint a rendszerváltás előtt némely évben. Akkor hogyhogy kevesebb, ha mégis több? Vagy mégsem több? Akkor honnan az a sok vér, ami a tévéből fröcsög?
Élt egyszer egy ember a Börzsönyben, úgy hívták: Feri. Szénégető volt. Egy erdei tisztáson élt egy maringotkában, amit a magyarországiak persze nem maringotkának hívnak, hanem lakókocsinak. Feri nem igazán mozdult ki az életterét jelentő tisztásról, hetente egyszer lement a négy kilométerre levő falu boltjába. Feri egész nap égette a szenet, kamaszkorától fogva. Felrakta a hasított bükköt boksákba, és elfüstölte. A kész árut zsákokba lapátolta, keddenként jött egy IFA, és elvitte. Feri élete a szénégetésről szólt. Azon aggodalmaskodott, mikor esik az eső, mikor sikerül kivágni a fát, és mikor csökken a faszén ára annyira, hogy nem fog tudni megélni. Amikor aztán ez megtörtént, Feri beköltözött a faluba, és elkezdett dolgozni egy közeli üzemben. Megdöbbenve tapasztalta, hogy amin ő élete során aggódott, a faszén, az rajta kívül gyakorlatilag senkit nem érdekel.
A tévéhíradónak muszáj azt a látszatot keltenie, hogy fontos dolgokról szól. Ha nem így lenne, rádiókabaré lenne a neve. A halálesetek élet-halál helyzetekről szólnak, tehát fontosnak tűnhetnek. Amikor bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót, számolnunk kell azzal, hogy ami abból kijön, az az agyunkba bemegy. Ezért ha naponta megnézünk néhány hírt a gyilkosságokról, joggal támad az az érzésünk, hogy a világban sok a gyil-kosság, hogy a világ főleg a gyilkolásról szól, a budapesti lakásoknak pedig egyik fő jellemzője, hogy kiégnek. Ha ellenben hosszú évekig minden nap a nyúltenyésztésről fogunk olvasni és filmeket nézni, netán mi is beszerzünk néhány nyulat, joggal támad az az érzésünk, hogy a világ főleg a nyulakról szól. Ezért inkább gondoljuk át, mivel töltjük az időnket és az agyunkat. Vagy ha jobb megoldás nincs, helyezzük be a szűrőt a szemünk és az agyunk közé. (Ilyen szűrőt nem lehet kapni, mindenkinek magának kell legyártania.)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.