Jó reggelt, Vollebaek úr!

Mi sem gondoljuk másként, Vollebaek úr. Kezd elegünk lenni a privilegizált helyzettel. A szlovákiai magyar kisebbség ne kapjon egy centet, egy árva forintot sem Magyarországtól, a magyar adófizetők pénzéből, hiszen a több mint félmillió magyar Szlovákiában fizeti az adóit, s ennek mértékében itt illetik meg a jogok (nem privilégiumok!) is.

Ennek arányában kell részesülnünk egy-egy határ menti régióban az infrastrukturális fejlesztésből, a külföldi tőkebefektetésből, ennek arányában kell kulturális intézményeinknek, iskoláinknak, színházainknak, könyvkiadóinknak, múzeumainknak támogatást kapniuk.

Mert az ugye semmilyen privilegizált helyzetet nem tükröz, ha hiába pályáznak a magyar iskolák, nem kapnak a felújításra fordítható európai uniós támogatásból. Ott sem igazán lehet felfedezni a vélt előnyt, ahol a természet gondoskodott róla: a Csallóköz alatt elterülő (Közép-Európa legnagyobb) édesvízi készlete olcsóbb Észak-Szlovákiában, mint például Komáromban, ráadásul a dél-szlovákiai községek nem építhetnek szennyvíztisztítót, mert nem kapnak rá támogatást. S juttassam eszébe Vollebaek úrnak, hogy a szlovákiai magyarok kultúrára kapott éves támogatása nem éri el a leggazdagabb szlovákiai magyar vállalkozó által befizetett adó nagyságát.

S bizony nyelvtörvényre is égetően szükség lenne, amely kötelezne minden „vegyes területen“ működő állami hivatalt, kórházat, mentőállomást, tűzoltóőrsöt, rendészeti helyőrséget stb. a kisebbség nyelvének ismeretére, hogy az élhessen a jogaival. Hogy ne haljon meg a beteg, ne égjen le a háza senkinek csak azért, mert esetleg nyelvi nehézségei vannak. Az állam védje meg a polgárait, arra van. Hogy a szlovákság (és nem a Fico-kormány) hogyan óhajtja megvédeni irodalmi szlovák nyelvét az idegen hatások ellen, azt oldja meg a szlovák társadalom, ha szükségét érzi.

A súlyos jogsértések és a polgárok egy részének másodrendűként kezelése ugyanis súlyosabb kockázatot hordoz magában, mint az egyoldalú kedvezményezettség. De nyilván Vollebaek úr figyelmét sem kerülte el, hogy a Bajnai-Fico találkozó napján a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke a szlovák parlament épületében (és nem az utcán) „Na Slovensku po slovensky“ jelszóval gyűjtött aláírást a nyelvtörvény módosításáért. Gyengébbek kedvéért: Anna Belousovová annak a pártnak az alelnöke, amely a jelenlegi kormánykoalícióban irányítja a szlovák törvényhozást.

Mindazonáltal, minden tiszteletet megadva az EBESZ-főbiztosnak (aki egy 64, európai, amerikai és ázsiai országot tömörítő nemzetközi szervezetet képvisel), mi akkor lennénk igazán nyugodtak, ha végre az Európai Unió ébredne fel, és nemcsak a felvételre váró (vagyis unión kívüli) országokat tudná kordában tartani, hanem elsősorban a tagállamait kötelezné egy kisebbségi törvény elfogadására. A kisebbségi kérdés szőnyeg alá söprése ugyanis nagyobb válságot okozhat, mint a felfújt pénzügyi-gazdasági krízis. Ezer éve élünk ezen a földdarabon, és számtalanszor volt alkalmunk megtapasztalni (töröktől, tatártól, Habsburgoktól, nagyhatalmaktól) a privilegizáltaknak naponta feladott leckét. Ideje lenne már normálisan élni.