Jó lóra teszünk?

 

Ami teljesen érthetetlen, az a négy évvel ezelőtti Obama-mánia újraéledése Európában, pedig az utóbbi évtizedekben egyetlen amerikai elnök sem mellőzte olyan mértékben Európát, mint ő. Persze ezt a megállapítást lehet vitatni, egy négyéves elnöki ciklusból sok érvet lehet mellette és ellene is felsorakoztatni, de a Fehér Ház irányváltása vitathatatlan, Ázsia került az amerikai érdekszféra – így a külpolitika – homlokterébe. A németek még a megválasztása előtt hajlamosak voltak arra, hogy egy új Kennedyként tekintsenek rá, s csak Merkel józansága akadályozta meg az „Ich bin ein Berliner” történelmi mítoszának lesilányítását. A The Washington Post hétfőn idézte a Német Marshall Alapítvány szeptemberi felmérését, amely szerint az európaiak 75 százaléka Obama-párti, és csak 8 százalékuk látná szívesebben Romneyt a Fehér Házban.Az Obama-mánia mint jelenség érdekes, mert rámutat Európa szegénységére, arra, hogy az óceánon túl keresi azt az eszményképet (mai szóhasználattal sztárt), akit itt nélkülözni kénytelen, s aminek talán a legkínosabb megnyilvánulása a „Nobel-békedíj a semmiért” volt. Ez nem rosszmájúság: van olyan európai politikus, akit az uniós polgárok 75 százaléka támogatna? Az idézett amerikai lap úgy látja, még a konzervatív európai vezetők is a hivatalban lévő amerikai elnökhöz igyekeznek dörgölőzni, hogy javítsák saját újraválasztási esélyeiket. Miközben Obama és Romney között rendkívül kiélezett a verseny, Európa nem készült fel arra, hogy a jelenlegi elnök veszíthet is. Egy Romney-győzelem esetén ez nagyon visszaüthetne. Persze ez így csak féligazság, a kétsebességű Európa itt is megnyilvánul. Európa szegényebbik fele gyanakodva figyelte, mi sül ki az amerikai–orosz viszony hírhedt „restartolásából”. Tény, hogy Obama sokkal kevesebb érzékenységet tanúsított a kelet-európaiak – különösen a baltiak – orosz nyomás miatti aggodalmai iránt, mint elődei. Amikor az új elnök lemondott az európai rakétapajzs Csehországba és Lengyelországba tervezett elemeiről, az egész régióban érezhető volt az elbizonytalanodás. Ezzel magyarázható, hogy például Lech Walesa nyíltan kampányol Romney mellett. Mindezek után azt is ki kell mondani, hogy Obama nem rossz elnök, ki tudja, mire lett volna képes, ha nem a 9/11 utáni zűrzavaros nemzetközi helyzetben és egy nagy pénzügyi válság közepette kell lavíroznia. Ezzel együtt is érthetetlen az Európa gazdagabbik felén tapasztalható Romney-ellenesség. Romney jól teljesít, s egyetlen felróható hibája, hogy tapasztalatlan a külpolitikában. Pontosan annyira, mint Bill Clinton, George W. Bush vagy Barack Obama volt, amikor hivatalba lépett. Az elnökjelöltek utolsó, hétfő esti, az amerikai külpolitikáról szóló tévévitájában szó volt Ázsiáról, Oroszországról, Afganisztánról, Iránról és persze Kínáról, de Európát nem is említették. Egyszer hangzott el egy európai ország neve, természetesen negatív értelemben: Görögországé.Mindegy, ki ül a Fehér Házban. Az USA fő külpolitikai prioritása eddig is az USA volt, és az is marad.