Jó hír, rossz hír

Van egy jó és egy rossz hírem. Elsőnek a jót közlöm, nálunk is forgalmazzák azt az új inzulint, amely meggátolja a cukorbetegek életét keserítő vércukorszint-ingadozást.

Ma, a cukorbetegek világnapján további jó hírem is van a csaknem háromszázezer érintett számára: az újfajta készítmény ára megegyezik a hagyományosan használt inzulinokéval. Vagyis a korszerű kezelés nem emeli a cukorbetegek kiadásait, és egészségügyi ellátásuk épp olyan, mint a fejlett európai országok lakosaié.

És most jöjjön a feketeleves: nincsenek ilyen jó helyzetben a daganatos betegek. Bár az egészségügyi miniszter szerint a reform épp számukra tette lehetővé a korszerű gyógyítási eljárásokat, tehát a gyógyszerezést is, a gyógyszerköltségvetés (19,5 milliárd korona) csupán 4,2 százaléka (817,6 millió korona) fordítható a betegekre. Ami ugyan 2002-höz és 2003-hoz viszonyítva (2,8 és 3,2 százalék) némi javulást jelent, de 19 európai ország átlagához képest – 5,5 százalék – Szlovákia lemaradt. Hiszen míg az utóbbi két évben 19 európai országban lakosonként 5-16 euró jutott a rákos betegek gyógyszerezésére, Szlovákiában csak 2,5 euró.

Tévedés ne essék, mindez nem a reformellenes erők megállapítása, hanem az Európai Parlamenté. Mivel tavaly 3 millió európai lakosnál diagnosztizáltak daganatos betegséget, s noha a tüdő-, vastagbél-, mell-, prosztata- és gyomorrák jól kezelhető, mégis 1,7 millió ember belehalt a kórba. Ezért Brüszszel az európai kormányokat a gyógyítás esélyegyenlőségének biztosítására figyelmezteti. Nem volna jó, ha a kormány, a tárca nem figyelne fel a felmérésbe foglaltakra, bár igaz, Szlovákiát – mivel az onkológiai betegek gyógyszerezésére szánt kiadások átlagon aluliak – be sem vonták az értékelésbe.

Nehogy úgy értékeljék a helyzetet: eredmény, hogy nem vagyunk az utolsók!?