Javakorbeli fogdmeg

Még ha megfeledkeznék is 1968. augusztus 21-e évfordulójáról, van valami, ami közeledtét minden évben eszembe juttatja. Alig múlik el Péter-Pál, a csehországi sajtóban menetrendszerűen megjelenik az első tudósítás azok bűnperének várható folytatásáról, akik annak idején már a megszállás első napján szolgálattételre jelentkeztek a Kreml prágai helytartóinál. Az idén Karel Hoffmann börtönbe vonulásának lehetőségéről szól az első ilyen témájú újságcikk. Elítélték, mert miniszterként az okkupáció első óráiban beszüntette a rádió és a televízió sugárzását. Ma ott tart a cseh demokratikus igazságszolgáltatás, hogy K. H. már-már ijesztgeti a kormányt, bevonul, letölti büntetését. Nyilatkozata „tortáján” habnak szánhatta, hogy hazájában – úgymond – ő lesz a legöregebb börtöntöltelék. A szánalomkeltés minősített esetéről van itt szó. Szemtelenkedhet így Hoffmann, amíg az országban úgy sikerült a rendszerváltás, hogy másfél évtizeddel utána demokratikus választások eredményeként a kommunista párt lett az ország második legnagyobb politikai ereje.

A szlovákiai viszonyok szenvedő alanyaként azt is mondhatnám minderre: irigylésre méltó helyzetben van a csehországi demokrácia, ha a politikát ott ilyen problémák foglalkoztatják. Hiszen ha nagy zökkenőkkel is, de nyugati szomszédunknál politikai patthelyzetben is találtak megoldást, anélkül, hogy akár a koalíció, akár az ellenzék a szlovákiaihoz hasonló elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a csehországi szociáldemokrácia még mai, szétzilált állapotában is képes volt a kormányfőváltást a kommunisták szóhoz juttatása nélkül megoldani.

Tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, így manapság már nem kavar különösebb érzelmi hullámokat, hogy egy bűnösnek bizonyult nyolcvanéves ókonzervatívval letöltetik-e vagy sem börtönbüntetését. Viszont borítékolható, hogy időzített bombának bizonyul Stanislav Gross miniszterelnök és pártja számára, ha aktivizálja azokat a pártállamból visszamaradt kádereket, akik politikai szocializálódása a rendszerváltást megelőző néhány év alatt következett be. Oltári politikai botrány kerekedhet abból, hogy a kormányhivatal élére az a Pavel Přibyl került, aki 1989 januárjában azt a készültségi rendőrszázadot vezényelte, amely szétverte az önkéntes vértanúhalált halt Ján Palachra emlékező tömeget.

Karel Hoffmann 1968-ban volt cselekvőképes. Gross (szintén csúnya múltú) kabinetfőnöke viszont ma javakorbeli, amikor a szociáldemokrata baloldalnak kezét-lábát kellene törnie, hogy bizonyítsa: semmi köze a tetszhalott bolsevizmushoz. El tudom képzelni, milyen jópofa megjegyzést fűz Miloš Zeman ehhez a kinevezéshez.