Jaguarral indulunk Detroitba?

Kétségtelen, hogy a szlovák gazdaság nagyot változott az elmúlt évtizedekben. A legnagyobb változás természetesen az, hogy külföldi befektetők segítségével Szlovákia autógyártó nagyhatalommá lett, és ma már szinte az óvodások is tudják, hogy országunk világelső az egy főre eső autógyártásban. Ez a pozíció most tovább erősödik, a múlt héten hivatalosan is megkezdte a gyártást a Jaguar Land Rover nyitrai gyárüzeme, és az első fázisban 150 ezer autót gyárt évente.
Az új gyár Szlovákia történetének legnagyobb befektetései közé tartozik, az angol anyavállalat körülbelül 1,5 milliárd eurót költött a felépítésére. Egy ilyen volumenű befektetés mindenképpen jó hír Szlovákia számára.

Az autógyárnak már ma 1500 alkalmazottja van, és a második műszak beindítása után további 800 új munkással számol.

Ehhez még hozzá kell adni a beszállítóknál kialakult új munkahelyeket, amelyek száma idővel akár több tízezer is lehet. Az új gyár már az építése során hozzájárult a szlovák gazdasági növekedéshez, és a gyártás beindulása után a következő évek növekedését is gyorsítja. Az új üzem a legmodernebb gyártási technológiákkal van felszerelve, és csaknem az összes jármű exportra készül.
 

A Jaguar Land Rover a munkaerő képzésével is számol, már eddig is 7,5 millió eurót fektetett saját akadémiája létrehozásába, melynek feladata a képzett munkaerő előteremtése. Ám ennyi pozitívum sem volt elég, az üzem beindítását kritikus hangok is kísérték. A legtöbb kritika azonban nem magát a gyárat, hanem az elhelyezkedését érinti. Tény, hogy már a befektetési döntés idején nyilvánvaló volt: az ország nyugati részén már nincs szükség új autógyárra, a kormány azonban nem tudta meggyőzni a Jaguar Land Rovert arról, hogy a keleti régióban telepedjen le. Ennek természetesen a hiányos infrastruktúra az oka, hiszen a modern logisztikai módszereket nem lehet autópálya nélkül működtetni. Jó hír azonban, hogy nem teljesültek azok a jóslatok, melyek szerint az új autógyárban külföldi vendégmunkásoknak teremtünk államilag támogatott munkahelyeket. 

Jelenleg az alkalmazottak 98 százaléka hazai, és a gyár vezetése ígéri, hogy a jövőben is erre fog törekedni. 

A legnagyobb vita arról folyik, hogy a szlovák gazdaság túlságosan is függ az autóipartól. Ma már az ipari termelés 35 százaléka az autóiparhoz kötődik, és ez az ágazat adja a szlovákiai export 40 százalékát. A Jaguar Land Rovernek köszönhetően ezek a számok tovább nőnek, és nem nehéz elképzelni, hogy az autóipar globális válsága esetén a szlovák gazdaság milyen nehéz helyzetbe kerülne. Gyakran előkerül Detroit példája, amely az autóipar nagy részének távozása után már csak árnyéka egykori önmagának. Véleményem szerint ez a sors Szlovákiát még jó ideig nem fenyegeti, ugyanis a külföldi befektetők az elmúlt két évtizedben sok tőkét és energiát fektettek az itteni gyártelepek fejlesztésébe, és áttelepítésük nagy anyagi áldozatokkal járna. Szlovákia további előnye Detroittal szemben, hogy a régióban nincs olyan ország, amely versenyképesebb lenne a visegrádi államoknál. Bár Románia, Bulgária, Szerbia és Ukrajna is olcsóbb munkaerőt kínálna, de az autógyártók megoldhatatlan logisztikai problémákkal és vámkomplikációkkal találnák szembe magukat.

Az út tehát ma még nem Detroitba vezet, de dolgoznunk kell más, versenyképes iparágak fejlesztésén is.