Itt tartunk ma, következtetések…

Az utóbbi kongresszus pedig a konzerválás útját látszik követni. Mindezt antidemokratikus praktikák igénybevételével. Emlékeztetni szeretnék egyébként, hogy ez sem új gyakorlat a párt vezetésében. Valószínűleg még sokan emlékeznek Berényi József megyei választáson való indulásának körülményeire. Röviden: a „járási konferencia” ellenében Forró pártelnök döntött!

Alulról vagy felülről?

Újjászületett az MKP. …. Mi, itt élő magyarok pedig visszatérünk az egypártrendszerhez. A közgyűlésen új elnökséget is választottak, melynek tagjait nem a regionális szervezetek, hanem a pártvezetés jelölte. Az egyik új alelnökről szintén „kizárólag” a párt vezetése döntött.

Az Új Szó december 12-i számában Forró Krisztián, a tisztségében megerősített pártelnök Czímer Gábor szerkesztő azon kérdésére, hogy „Hogyan értékelné a közgyűlés eredményét?”, a következőt válaszolta: „Nagyon örülök neki, hogy a pártunk ennek a közgyűlésnek köszönhetően sokkal rugalmasabbá és működőképessé válik.” Czímer Gábor így folytatta: „A párt vezetésében új személyek jelentek meg. Az MKP-platformban nem mentek végbe a régiókban szokásos jelöltállítási folyamatok. Miért nem az MKP-ban szokásos eljárást alkalmazták?” Mire Forró Krisztián így felelt: „Ez amiatt alakult így, mert a pártunknak az előző alapszabálya, amit most a közgyűlésen változtattunk meg, lehetővé tette, hogy felülről jelöljenek a pártvezetésbe személyeket az egyes platformok. Ebben az esetben nem feltétlenül alulról építkező módon történtek a jelölések az egyes platformokból. Én nagyon örülök neki, hogy a mostani kongresszuson az alapszabály- módosításnak köszönhetően visszatérünk ahhoz, hogy a párt alulról építkezzen. Innentől kezdve, a következő tisztújítás már alulról fog indulni.”

Platformok

Alulról, mikor? Építkezni platformok nélkül, a mi esetünkben, lehetetlen. A párt egyik nem pardonálható hibája, sőt bűne volt a platformok megszüntetése. Az „MKP-s mag” kioltotta a magyarok politikai sokszínűségének legfontosabb fórumát. Hiszen mi ugyanúgy, mint sokan mások, baljobb, konzervatív, kereszténydemokrata és liberálisok is vagyunk. A platformok biztosították a különböző vélemények megjelenítését. Sajnos ezek megszüntetésével homogenizálták és talán sterilizálták is a pártot. Mindannyiunk kárára. Bizonyára nem vitatható, amint azt a parlamenti választás ékesen bizonyította, a magas arányú átszavazás – egyébként a szlovák pártok „sokszínű” kínálatának megfelelően.

Berényi megállapításai

Érteni vélem, hogy egyszer majd, talán a párt alulról fog építkezni. Most viszont két választás is vár ránk. Köztársasági elnököt (Forró a jelölt) és EP-képviselőket választunk. Az utóbbira Berényi már be is jelentkezett. A tagság még csak nem is statisztált… – végül is a pártvezetés majd ebben a kérdésben is dönt. Kizárólag. Berényi egy 2023. december 19-i, Lajos P. János által jegyzett interjúban a többi között érdekes megállapításokat tesz. Idézem: „Mi soha nem tudunk egyedül választásokat nyerni. Ha lesz mód egy szlovák parlamenti párttal, akár kormánypárttal együttműködni, akkor ezt meg kell tennünk. Ha a Smer hajlandó velünk kommunikálni, akkor ezt vállalni kell.” Nem kell. A smeres hatalomgyakorlás vállalhatatlan.

Érdekes, „ha együtt maradunk, egy listán indul mindenki, akkor nagy valószínűséggel bejutottunk volna”.

A Gyimesivel folytatott tárgyalásokról pedig ezt nyilatkozta: „A lényege az volt, hogy megtaláljuk azt, amit ő szeretne csinálni, és ami egyben a pártnak, a pártvezetésnek is jó”. Érti valaki ezt a sok ellentmondást?

Dunaszerdahelyi ülés

A már idézett december 12-i lapszámban olvashatjuk Jakubec Ágnes tudósítását arról, hogy „emelkednek az adók Dunaszerdahelyen”, illetve nehéz helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. Ebben a cikkben idézi a polgármestert, aki elmondta, hogy „a háborúk, az elhibázott szankciós politika által kialakult pénzügyi és energetikai válság, az előző kormány által hozott kedvezőtlen intézkedések az önkormányzatokkal szemben, valamint a hitelkamatok folytonos növekedése mind jelentősen befolyásolja a város költségvetését és adósságát”. Idézett a képviselő-testületi ülésen két független képviselő által előterjesztett módosító indítványt, melyeket nem vettek napirendre (Szelle Erika javaslata a városrendezési terv átütemezésére vonatkozott, Hakszer Roland pedig a DAC-nak a stadionnal kötött szerződését és támogatását kifogásolta). Az a tény, miszerint a futballklubot évi 400 ezer euróval támogatja a város, megfelel az általános, akár európai uniós gyakorlatnak is. Az sem vitás, hogy Dunaszerdahely a DAC által került fel az EU térképére. Azt, hogy a város idegenforgalmában ez számszerűsíthető növekedést – bevételt hozott- e, csakis célirányos gazdasági statisztikai elemzésből derülhet ki. Az „ellentételezés” – 5 VIP-jegy – viszont érdekes. Meggyőződésem szerint a városvezetés javadalmazása teljes mértékben lehetővé teszi a VIP- és a nem VIP-belépőjegy személyes megvásárlását.

Nagy hasonlóság

A két idézetnek oka van. Arra szerettem volna csupán felhívni a figyelmet, hogy mennyire azonosak a döntéshozatali mechanizmusok – szinte ikertestvérek. Azt látjuk, hogy a „pártközpont” sokszor egyszemélyes döntési gyakorlatát – jóllehet minden kreativitás nélkül – egy az egyben másolják az önkormányzati vezetők is.

Ami szintén megtéveszthetetlen azonosságot mutat, az a Fidesznarratíva minden alkalommal való használata. Sajnos meghonosodni látszik a „megválasztott” kisebbség, többség feletti vezetési stílus. Az autokratikus – arrogáns gyakorlat mindent maga alá gyűr.

Következtetések

Persze ez sem tarthat örökké. Mint a politika iránt érdeklődő polgár, aki nem tagja a Szövetségnek – figyelve a fejleményeket – az alábbi következtéseket vontam le:

– Ez a párt nem demokratikus, nem önálló, és nem is független, hiszen mindenben a párt vezetősége dönt.

– Kizárólag egy szűk csoport, a párt vezetőségének érdekeit képviseli.

– A párt megmondóemberei szinte „direkt” módon felmondják a fideszes leckét.

– Nincs jövőképe, nem kooperatív, a múltban él, következésképpen tudás, készség és akarat híján nem képviseli a szlovákiai magyar kisebbség érdekeit.

Ami leszögezhető, az az, hogy ez a párt a jelenlegi vezetésével teljes mértékben alkalmatlan egy sokszínű, nyitott, a civilek bevonására is képes új, kisebbségi érdekképviselet újraépítésére.

A parlamenti választás után a Szövetség nyilvános, érdemi állasfoglalásai szinte a mai napig hiányoznak. Egy párt így nem viselkedhet. Nem észrevételezték a kormányprogramot, nem vettek részt a tüntetéseken. Magára hagyták a választót. Máig csak a maszatolás megy. Nem tudjuk, vajon kormánypárti, illetve ellenzéki-e a hivatalos álláspont. Ez ugyanis a párt napi politizálásából mindeddig nem derült ki.

Merre tartunk?

Emlékeztetni szeretnék: az elmúlt 34 évben a magyar parlamenti képviselők és kormánytagok mindig, folyamatosan a demokrácia, a jogállamiság, valamint az EU és a NATO szövetségi rendszer megkérdőjelezhetetlen támogatói voltak. Nem véletlen, hogy szinte minden parlamenti választás előtt több jeles szlovákiai közéleti személyiség, politikai aktor nagyon szorít a magyarok parlamenti szerepvállalásához. Hangsúlyozzák, a magyarok parlamenti részvétele erősíti, jótékonyan hat a szlovákiai demokrácia állapotára. Sajnálatomra a Szövetség nem ápolja ezt a hagyományt, pedig ez a mai dinamikus politikai változások függvényében több mint időszerű lenne.

Az, hogy merre tartunk, kikkel (a tagsággal vagy csak a vezetőség nélkülük) és hogyan, ma bizonyára megkerülhetetlen kérdés. Talán a választ erre is az OĽaNO-Slovenskóból ejtőernyőzött új alelnök adja meg? Az az alelnök, akiről a tagság szintén nem mondhatott véleményt.

Az új törekvés egyetlen célja leginkább egy olyan „agytröszt” létrehozása lehet, amely képes elméleti úton, ugyanakkor a gyakorlatba átvezethető módon elkészíteni egy új politikai gondolkodásbeli koncepciót – amelyhez társíthatóak a szakpolitikák, egy alternatív politikai-kulturális és gazdasági jövőkép mentén.