Iráni kockázatok

Jelent-e valamilyen kockázatot a nemzetközi politikában, ha bebizonyosodnak a megválasztott iráni államfővel, Mahmúd Ahmadinezsáddal szembeni vádak, vagy csak – úgymond – nyugati propaganda az egész? Ami a kockázatokat illeti: a válasz egyértelműen igen. A bizonyítás viszont rendkívül nehéz, mert az ő győzelme évekre befagyasztotta a reformpártiak reményeit, s az államapparátus, a közintézmények irányítása várhatóan minden szinten az ultrakonzervatív iszlám erők kezébe csúszik vissza. ĺgy esélye sincs valamiféle független vizsgálatnak, az archívumok hozzáférhetőségének.

A néhai Khomeini ajatollah iszlám forradalmának élcsapatait a diákcsoportok alkották, ilyen volt az az iszlám diákszervezet is, amely 1979-ben megszervezte a teheráni amerikai nagykövetség elfoglalását. A 444 napos túszdráma több egykori szenvedő alanya felismerte Ahmadinezsádban egykori vallatóját, s elmondásuk szerint az új elnök nemcsak részt vett a nagykövetség elfoglalásában, hanem az akció egyik vezetője volt. A másik vád: a Forradalmi Gárda tisztjeként részt vett ellenzéki kurd vezetők bécsi meggyilkolásában. Kurd források állítják, ő volt a külföldi akciók felelőse, s hogy pár nappal az ominózus gyilkosság előtt az osztrák fővárosban járt. A hírek szerint részt vett az észak-iraki kurd város, Kirkúk elleni terrorakciókban, s állítólag személyesen vett részt politikai foglyok kivégzésében. A vád tehát az, hogy Ahmadinezsád terrorista és gyilkos.

A gyilkosságok vádját senki sem fogja tudni bizonyítani, a terrorizmusnál azonban érdemes megállni. A túszdráma több iráni részvevője-szervezője azzal próbálta védeni a megválasztott államfőt, hogy tagja volt ugyan a csoportnak, de nem vett részt az amerikai nagykövetség elfoglalásában, nem értett vele egyet, ő inkább a szovjet nagykövetség megszállását szorgalmazta. Elég buta védekezés: bármilyen nagykövetség elfoglalása, külföldi diplomaták elleni támadás a nemzetközi jog durva megsértése, igazolhatatlan terrorakció. Pillanatnyilag épp az iraki gerillacsoportok folyamodtak ehhez az eszközhöz, s hajtottak végre az elmúlt napokban támadássorozatot külföldi diplomaták ellen, aminek veszélyeit nem kell különösebben magyarázni. A lényeg: az új iráni elnöknek nem volt elvi kifogása e módszer ellen.

Ami a kockázatot illeti: Ahmadinezsád két dolgot félreérthetetlenül jelzett: Iránnak nincs szüksége arra, hogy normalizálja kapcsolatait az USA-val, és nem mond le az atomprogramról. Ha a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és az EU nem tartaná veszélyesnek az iráni urándúsítást, akkor nem tárgyalna az EU-trojka sem olyan vehemensen Teheránnal.

Khomeini-féle iszlám forradalom a maga idején egyaránt elvetette a kapitalizmust és a kommunizmust. A Forradalmi Gárda lényegében ma is létezik, és terrorizálja a lakosságot, egyik jelszava Izrael likvidálása volt, s ez ma sem változott. Nemrégiben egy teheráni díszszemlén is felvonultatták a Sahab 3 típusú, 1300 kilométer hatótávolságú rakétákat, amelyekre Izrael elleni jelszavakat festettek. Ezek az iráni eszközök ezer kilogramm súlyú robbanófej hordozására képesek. És már fejlesztik a megnövelt hatótávolságú Sahab 4-et is, amelyek már nemcsak Izraelt és a közvetlen szomszédokat fenyegetik majd – képesek lesznek európai célpontok elérésére is. A legnagyobb kockázat: Irán vallási és tényleges politikai vezetője, az őskonzervatív Ali Hamenei ajatollah Ahmadinezsáddal tovább erősödik. Teheránban az iszlám forradalom eszméinek valamiféle reneszánsza kezdődik, s az eddigi bátortalan reformelképzeléseknek írmagjuk sem marad.