Irán és Izrael veszélyes játéka

A damaszkuszi izraeli légitámadás után az iráni rezsim nehéz helyzetbe került. Meg kellett mutatnia, hogy Izrael nem packázhat vele büntetlenül, de figyelembe kellett vennie azt is, hogy Iránnak jelenleg nem érdeke egy Izraellel folytatott nyílt fegyveres konfliktus. Az iráni gazdaság már így is több sebből vérzik, ezért egy további gazdasági szankciókhoz is vezető konfliktusra igazán nincs szüksége. Ezért is dönthetett az iráni politikai vezetés egy inkább szimbolikus csapás mellett, melynek korlátozott voltát Irán diplomáciai csatornákon előre jelezte. A támadás után Irán gyorsan jelezte, hogy az Izrael elleni bosszút ezzel lezártnak tekinti. 

Az iráni támadással a szerepek kicserélődtek, most az izraeli kormánynak kell döntenie az esetleges katonai válaszlépésről. Jelenleg Izraelen a világ szeme, mert ha túlzottan erősen reagál, egy erőszakspirált indíthat be a Közel-Keleten. Izrael és Irán geográfiai elhelyezkedését tekintve a szárazföldi háború nem reális, de a két ország további légicsapásokat mérhet egymásra. Irán továbbá felfokozhatja a szíriai, libanoni és jemeni szövetségeseinek támogatását, hogy ezek a jövőben még nagyobb fenyegetést jelentsenek Izrael számára. Ennek fényében az lenne a legideálisabb forgatókönyv, ha Izrael csak limitált formában reagálna a hétvégi iráni támadásra. 

Továbbra is érvényes ugyanis, hogy a világgazdaság helyzete törékeny, és egy kiszélesedő közel-keleti konfliktus több csatornán keresztül is ronthatná ennek kilátásait. A legfontosabb csatorna természetesen az olajár, mely már most is eléri a hordónkénti 90 dollárt. Az olajpiaci kereskedők eddig eléggé hidegvérrel kezelték az Izrael ellen irányuló iráni támadást, de nem kell sok hozzá, hogy az olajár elinduljon felfelé. A Bloomberg elemzői a legpesszimistább forgatókönyvükben 150 dolláros olajárral számolnak, ami az egész világgazdaság számára komoly negatív következményekkel járna. Ha igazán elmérgesednének a dolgok, Irán képes volna a Hormuzi-szoros lezárására is, mely a világ egyik legfontosabb energiakereskedelmi gócpontja. Az elmúlt napokban ízelítőt kaphattunk az iráni Forradalmi Gárda képességeiből, amely éppen a Hormuzi-szorosban szállt meg és térített el egy izraeli konténerhajót. 

Figyelembe véve, hogy a töltőállomásokon az üzemanyagárak már most is több hónapos maximumon vannak, az olajárak további emelkedése mindannyiunk számára rossz hír lenne. A magasabb üzemanyagárak a vállalati szféra számára is költségnövekedést jelentenének, ami újraindíthatná az éppen lecsillapodott infl ációt. Ezért csak abban bizakodhatunk, hogy az Izrael és Irán közötti feszültség csillapodik majd az elkövetkező hetekben és hónapokban.