Irán és a békegalamb

Miközben Mohamed el-Baradej, a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) vezetője csendben átvette Oslóban a Nobel-békedíjat, Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök ismét Izraellel kapcsolatos vágyálmainak adott hangot. Továbbgondolva a legutóbbi, Izraelt a térképről letörölni szándékozó nyilatkozatát az iráni elnök Európában, közelebbről Németországban és Ausztriában vélte felfedezni a zsidó állam helyét. Tessék kérem áthelyezni.

Vezető európai politikusok csak hápogni és felháborodni voltak képesek a hír hallatán, bizonyítván, a Nyugat nemigen talál fogást az iráni elnök kissé megkopott zakóján. Nem lévén más módszer, az Egyesült Államok az EU-val együtt szeretné az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vinni az iráni atomprogram ügyét, mondván, az atombomba gyártására is alkalmas. Ehhez a legfontosabb érveket éppen a friss Nobel-békedíjas IAEA tudja szolgáltatni. Egyszerűen szerették volna feltuningolni a díjjal az intézet presztízsét az iráni konfrontáció előtt. Az pedig külön öröm, hogy a norvégok az utolsó években hathatós diplomáciai eszközzé igyekeznek tenni a Nobel-békedíjat, és felhagytak azzal, hogy kiszuperált államférfiaknak adják.

Ahmadinezsád időzítése korántsem véletlen. A szakállas, kissé elhanyagolt külsejű elnök az utolsó évek egyik legnagyobb keleti stratégájává növi ki magát. Irán ugyanis pár napon belül tárgyalóasztalhoz ül az EU-val nukleáris programja végett. Az augusztusban megszakadt tárgyalások óta azonban nagyban változott a helyzet. Az iráni érdekek fő védelmezőjeként legújabban Oroszország lép fel, amely először bejelentette, hogy orosz területen folytatódhat az iráni urándúsítás. Majd a múlt héten 32 TOR–M1 védelmi rakétarendszert adott el Iránnak potom egymilliárd dollárért. Az IAEA felügyelőtanácsába pedig Belaruszt is sikerült beválasztani. Biztos véletlenül. Az új szereposztás jelzi, hogy Moszkva úgy gondolja – Irak után, – meghaladta a történelem az USA egyedüli nagyhatalmi státusát. Igaz, ami igaz, az Egyesült Államok – bármennyire is felháborította az iráni fegyverüzlet, nem kockáztathatja az orosz–amerikai kapcsolatokat akkor, amikor Kína és India globális felemelkedése mellett az iraki konfliktusból sem tudott kilábalni. Lavrov orosz külügyminiszter a „Diplomaticheskii ezhegodnik 2005”-nek írt hosszas elemzése szerint az igazság pillanata jött el az amerikai globális hanyatlás és az orosz gazdasági pluszbevételek kombinációjának következtében. Irán pedig az új orosz külpolitika globális tesztje. Izoláció helyett párbeszéd Iránnal, egy kis urándúsítással és fegyverkereskedelemmel megspékelve. Az „igazság pillanatában”, vagyis a többpólusú világ orosz mintára történő visszabillentésében igazán jól jön minden egyéb – civil diplomáciai – kezdeményezés. A dinamitos béke(díjas)galambot röptet. Majd meglátjuk, milyen sikerrel jár a galamb a friss orosz rakétákkal védett iráni légtérben.