Informált beleegyezés

Az emberek többsége nem olvassa el a szerződéseket, csak aláírja őket, és amikor gond van, akkor derül csak ki számukra, hogy mi is volt az apró betűs részben. De nem csak az apró betűs résszel lehet gond.

A szerződések aláírásakor különös lelki állapotban is lehet az ember, amikor nem tud teljesen összpontosítani arra, hogy mit is ír alá. Vagy nem érti a szerződés szövegét. És ez nem feltétlenül az ő hibája. Itt gondolhatunk a jogi megfogalmazásokra, de arra is, hogy mi az, amit aláírunk az egészségügyi intézményekben.

Informált beleegyezés, tájékoztatás az egészségügyi ellátásról, beavatkozásról, műtétről stb. Néhányan felesleges idegesítésnek veszik, hogy az orvos minden egyes látogatás alkalmával aláíratja velünk, hogy egyetértünk a nekünk nyújtott kezeléssel, tudomásul vettük az esetleges következményeit, mellékhatásait stb. Olyan is akad, aki sokáig vitatkozik az orvossal azon, hogy miért írná alá a beleegyezést, ha mellékhatásai vannak a kezelésnek, a gyógyszernek, és ez a papír csak az orvost védi.

Az informált beleegyezésről szóló „papír” az érve annak a jogásznak, jogászoknak, akik az orvosokat (az államot?) védik azokkal a roma nőkkel szemben, akiken akaratuk, tudtuk nélkül sterilizációt végeztek el (a múlt század hatvanas éveitől kezdve egészen a kétezres évek elejéig, legalábbis ezt az időszakot öleli fel a per, és csak remélhetjük, hogy nem folytatódtak ezek a praktikák).

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy a szlovák hatalom végre bocsánatot kérjen ezektől a nőktől, amiért testi és lelki bántalmazás érte őket az egészségügy és a hatalom részéről. Az orvosok ugyanis a hatalmukat gyakorolva, jogtalanul végeztek olyan műtétet, amelyről a páciens nem is értesült. Persze a biztonság kedvéért aláíratták vele, hogy „egyetért” a sterilizálással. Ez a nők elleni erőszaknak az a fajtája, amikor az állam, a hatalom érvényesíti az erejét.

A bocsánatkéréshez tartoznia kéne valamilyen kártérítésnek is, amiről egyelőre szó sincs. Nagyon veszélyes terep ez ugyanis, két okból is: az egyik az, hogy a romakérdést a maga összetettségében kellene kezelnie a mindenkori kormányoknak, amit nem igazán szeretnének megtenni. A másik pedig, hogy ezen belül a roma nők problémáira nagy hangsúlyt kellene helyezni, mivel ők többszörösen hátrányos helyzetben vannak. Kisebbség a kisebbségben. Etnikai, nyelvi, nemzetiségi kisebbség – ha például a magyar kisebbséghez tartozó roma nőket nézzük. És nők.

Hogy is van ez a szexuális és reprodukciós jogokkal? Az Egészségügyi Világszervezet szerint az egészség – ami teljes fizikai, lelki és társadalmi jólétet jelent, és nem egyszerűen a betegség vagy fogyatékosság hiányát – alapvető emberi jog. A reprodukciós egészséghez való jog ennek része. Ide tartozik a reprodukciós szervek egészsége és épsége, a szexuális nevelés, az információhoz való hozzáférés, a szexuális önrendelkezés, a szexuális úton terjedő betegségek elleni védelem, a fogamzásgátlás, a fogamzásgátló szerek könnyű hozzáférhetősége és megfizethetősége, a terhesgondozás, az asszisztált reprodukciós eljárások, a biztonságos szülés, a biztonságos abortusz, a kényszersterilizációtól, az abortuszra kényszerítéstől és egyéb kapcsolódó jogellenes beavatkozásoktól való védelem.

Ha ezeket a jogokat bárki megsérti, a bocsánatkérés a minimum. Komoly felelősségre vonásnak és kártérítésnek kell követnie. Akkor is, ha utólag ez nem gyógyíthatja meg az okozott testi és lelki sérelmeket.