A Coca-Cola melegek elfogadását promotáló magyarországi plakátjai kiverték a biztosítékot az örök fenyegetettségben élő széljobbon.
Igyon-e kólát a magyar?
Egyik publicistájuk jó érzékkel a mozgáskorlátozottakat is belekeverte a szokásos, „mi, konzervatív magyarok, üldözött kisebbség vagyunk” (akik annyira el vannak nyomva, hogy még az alkotmányba is beleírhatták, hogy család csak férfi és nő lehet) mantrában a fenyegető „mások” közé, azóta pedig hülyébbnél hülyébb nyilatkozatok színesítik a szájkaratét – mindkét oldalon. A kedvencem: „Közösségünk tagjai nem kérkednek, nem tüntetnek a helyzetükkel, méltósággal élik a mindennapjaikat.” (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége)
Amíg az identitárius-nacionalista jobboldal a fallikus szimbólumokat kedveli, lásd még Andrej Dankót a nagy-nagy zászlórúddal, a multik társadalmi érzékenységükkel szeretnek tüntetni. Ez persze sima brandépítés: hörpölhetnék csikósok is a kólát a hortobágyi lenyugvó nap fényében, de a cég PR-osai két összebújó férfiban több esélyt látnak az imázsépítésre. Ezen háborogni legfeljebb arra jó, hogy a politikai tábor egy részében erősítse az összetartozás-tudatot, ami persze nem lebecsülendő. Mármint errefelé, ahol épp a kumisz rebrandingje zajlik, mert Amerikában a melegkérdéssel már tényleg csak egy nagyon szűk, nagyon radikális réteget lehet tűzbe hozni – amelynek viszont sok-sok ismétlőpuskája szokott lenni. Nem véletlenül nem eresztett el egyetlen melegellenes tweetet sem Trump, aki pedig tudatosan húz falakat nemcsak a határra, hanem társadalmi csoportok közé is. Boris Johnson is kiállt londoni főpolgármestersége idején a városi buszok meleg elfogadást hirdető plakátjai mellett. Jó, Boldog István fideszes képviselőt ez nem kell hogy befolyásolja heroikus ellenállásában, mellyel nekifeszül a meleglobbinak.
Visszatérve a multikra: a budapesti Meleg Büszkeség Menetén (Pride) a nagy brit olajcég, a BP furgonját összefestékezte néhány környezetvédő felvonuló, mondván, ne fényezze magát a diverzitás támogatásával a világ egyik nagy környezetszennyezője. A klímaváltozás elleni fellépésnek nem kell szükségszerűen társulnia a társadalmi sokszínűség aktív támogatásával, de az kérdés, hogy a jogi vagy esélyegyenlőtlenséggel küszködő kisebbségi közösségek között elvárható-e a szolidaritás. Kell-e egy kisebbségi magyarnak a meleg vagy a roma emancipációval szolidarítania?
Persze más a helyzet jogfosztás és más jogkiterjesztés esetén.
Ha egy hatalom elkezd egyes társadalmi csoportokat megfosztani meglévő jogaiktól, akkor már csak életösztöntől vezérelve is elvárható a szolidaritás a kisebbségek között, hiszen úgy szokott lenni, hogy előbb-utóbb mindenki sorra kerül. De ez is ingoványos terep, hiszen az adott kisebbség elitje számít közössége minél teljesebb körű támogatására, és a kisebbségek mindenütt megosztó téma. Nem csak a melegeké, emlékezzünk a Radičová– Gašparovič elnöki versengésre, ahol az utóbbinak kapóra jött az MKP Radičová melletti kiállása. Tehát nem csak a magyarok nem szükségszerűen melegpártiak, a melegek sem kell hogy rajongjanak a nemzetiségi jogérvényesítésért.
Identitásunk hagymahéjszerű rétegekből áll (ezért is értelmezhetetlen egy magyart azzal becsmérelni, hogy nem is magyar, hiszen legfeljebb eggyel hátrébb van identitáshéjai között a nemzetiségi, ami például fenyegetettségi helyzetben aktiválódhat és előbbre sorolódik), és választási döntéseinknek csak – kisebb – része az, amit racionálisan, pl. érdekeink vagy akár a kölcsönös jogfosztottság felismerésén alapuló kisebbségi szolidaritásból hozunk.
Bár a magyar pártok összefogása eddig nem kényeztette potenciális szavazóit tartalmi kérdésekkel, de azért ott is hasonló a helyzet: van-e olyan minimum, melyben baloldali, jobboldali és liberális egyetért?
Most még elég lehet (már akinek) erre önmagában a magyarság (amit az ifjútörökök egyre hangosabban megtoldanak egy generációs „most már mi jövünk”-kel, anélkül, hogy többet elárulnának magukról, mint hogy fiatalok és éhesek), de aztán a parlamentben majd mondani kell valamit más kérdésekben is. A kisebbségi magyarság is tagolt társadalom, ugyanis például vannak köztük melegek is.
Sőt, romák is, akikről illene lassan tudomást venni a Nagy Összefogásban, mert amellett, hogy nekik köszönhetően tud még egyáltalán létezni sok magyar kisiskola, az utolsó választásoknál is ők (meg a ruszinok) lökték már csak meg a Hidat. És akiket a multik sem szoktak fölpakolni társadalmi érzékenyítő plakátjaikra.
A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.