Így születik a politikai egér

Olyan sajtóhírek is napvilágot láttak, hogy Obama első jeruzsálemi útját lemondják, ha Netanjahunak a hónap közepéig nem sikerül megalakítania az új kormányt, de ezt hivatalosan sehol sem erősítették meg.

A találgatások ennek ellenére érzékeltetik, hogy a hírhedten rossz viszonyban álló két politikusra hatalmas nyomás nehezedik a történelminek beharangozott látogatás előtt, amelynek során Obama természetesen a palesztin területeket is felkeresné. Elemzők már hetek óta arról cikkeznek, hogy Obama a látogatás időzítésével befolyásolni akarta az izraeli kormányalakítást, s Netanjahu ezért előnytelen kompromisszumokra is kényszerülhet.

Eltekintve attól, hogy ők ketten emberileg is mennyire utálják egymást, két alapvetésben egyetértenek. 1. Az USA és Izrael a Közel-Keleten stratégiai partnerek, Obama az utóbbi napokban is többször megerősítette, számára Izrael biztonságának garantálása elsődleges. 2. Irán nem juthat atomfegyverhez, ezt mindenképpen megakadályozzák. A véleménykülönbség a módszereket illetően áll fenn, főleg ami a katonai beavatkozás lehetőségét illeti.

Az Obama–Netanjahu találkozóra mindenképpen rányomja bélyegét, hogy az két meggyengült politikus erőlködése lesz. Obamát újraválasztották, de nem akkora többséggel, mint szerette volna, ráadásul a republikánusok megrendítő erejű csapást mértek a gazdaságpolitikájára azzal, hogy a múlt hét végén az USA-ban életbe léptek az automatikus költségvetés-csökkentések. Ezek nemcsak a világgazdaság növekedését fékezhetik le, hanem az Izraelnek nyújtott amerikai támogatás is szűkülhet, a közös izraeli–amerikai katonai fejlesztések csúszhatnak.

Netanjahu még pocsékabb helyzetben van. A januári előrehozott választások nem az ő tutira jósolt magabiztos győzelmét hozták. Az eredmények drámaiak voltak, számára épp olyan patthelyzet alakult ki, mint most Olaszországban. A törvények értelmében már rég meg kellett volna alakítania új koalíciós kormányát, de a hét végén ismét kért és kapott is erre két hét haladékot Simon Peresz államfőtől. A Likud váratlanul gyenge szereplése miatt Netanjahu csak azért kaphatott kormányalakítási megbízást, mert a sokszor elvtelen háttéralkudozások után végül a kneszet hat pártja – jelentéktelennek tűnő, kétmandátumos pártocska is van köztük – biztosította őt a támogatásáról. Ha sikerül is az Obama-látogatásig – március 20. – kormányt alakítania, az annyira sokszínű lesz, hogy eleve kódolt a működésképtelensége. És Obama bármit fog kérni a palesztinok érdekében – tudjuk, mit fog javasolni –, az az új izraeli kormánykoalíció valamely tagjának biztosan nem fog tetszeni. Netanjahu nem sok mindenre bólinthat rá anélkül, hogy a kormány bukását kockáztatná. Az érem másik oldala: Obamának nagy szüksége van arra, hogy az otthoni kudarcokat külföldi sikerrel enyhítse, ez lehetne az izraeli–palesztin viszony kimozdítása a holtpontról. Tényleg fontos lenne, hogy a szándéknyilatkozatokon túl – mert szép ígéretek lesznek – ez a gyakorlatban is sikerüljön. De tartani lehet attól, hogy március 20-a után majd azt kell mondani: vajúdtak a hegyek, és ismét egeret szültek.