Igazi mesterek

Nem kellett külön villany-, gáz- és egyéb szerelőt hívni, összehangolni a munkálatokat, mert az elején megmondták, hogy mindenhez értenek, s ezt be is bizonyították.

Mi ebben a pláne, kérdezheti most a kedves olvasó. Hiszen így kell ennek lenni. A villanyszerelő tudjon villanyt szerelni, az orvos tudjon gyógyítani, a tanár tudjon tanítani. Csakhogy nem így van. A lakásfelújítás megkezdése előtt elrettentő példákat hallottam szavahihető emberektől arról, hogy egyes mesterek mi mindent képesek elfuserálni. Például elszabják a gázcsöveket, s amikor a megrendelő nem hajlandó nekik fizetni, káromkodva letámadják. Vagy elígérkeznek reggel nyolcra villanyvezetéket cserélni, s megérkeznek délután kettőkor, miközben a megrendelőnek szabadságot kellett kivennie miattuk, s azt is csak a munkálatok befejeztével veszi észre, hogy az építési hulladékot betömködték az ágy alá. S én is találkoztam olyannal, aki az egyszínű csempét, annak ellenére, hogy lerajzoltam neki, hol hagyjon ki helyet a tükörnek, úgy rakta fel, hogy a tükör helyének fele belógott a fürdőkád fölé.

De evezzünk más tájakra. Egy kórházból elbocsátott barátnőm makacsul gyógyuló sebére a körzeti sebész azt mondta, ambulánsan kezelhetetlen, menjen vissza a kórházba. Egy másik sebész hangyaszorgalommal ambulánsan is kikezelte.

Evezzünk még tovább. Egyszer, pedagógushallgatók államvizsga-bizottságának tagjaként azon gondolkodtam, vajon milyen tanár lesz az, aki maga sem tartja fontosnak a tanulást. Az egyik tanárjelöltnek a pedagógus példaképszerepéről kellett volna beszélnie. Meg sem tudott mukkanni. Milyen példát fognak ezek közvetíteni?

Nem egyszer elhangzik, a munkapozíciókra jelentkezők nagy része alkalmatlan. S hiába diplomások, jelentős részüknek az alapvető tudása is hiányzik. Egyszerűen dilettánsok. Ezért téma Adrian és Marian. Ezért kell megbecsülni őket és a hozzájuk hasonlókat, akik igazi mesterei mindegy, hogy milyen szakmának.