Időzített vaktöltények

Nemrég múlt tíz éve, hogy Václav Havel 1992 nyara eseményeinek hatására lemondott. Nem volt kedve államfőként asszisztálni mindahhoz, ami fél évvel később bekövetkezett. Nem mondható el, hogy azoknak volt igazuk, akik Csehszlovákia agóniájának heteiben váltig állították: az önálló Szlovákia gazdaságilag napok alatt összeomlik. De az is tény, hogy az önállóság első évtizede nem értékelhető jobb érdemjeggyel, mint az a vízilabdacsapat, amelynek teljesítményét egykor így kommentálták: közülük senki se fulladt a vízbe.

Dzurinda csapata most, az országhatárokon belüli eredményeket összegezve legfeljebb a régvolt sportriporter stílusában tud derűlátó lenni; a munkavállalók többé-kevésbé megkapják a bérüket, a nyugdíjakat folyósítják, a rendőr megbírságolja a gyorshajtót stb. Senki se fullad a vízbe... De van egy jelenség, amely bizonyítja, az állam működőképességét illetően nemcsak azok tévedtek, akik hazafias buzgalomtól vezérelve állították: a csehek távozása után óraműhöz lesz itt hasonlatos az államgépezet. E tekintetben még azok is melléfogtak, akik óvatosabban lelkesedtek, és csak tisztes távolságból melegedtek a szuverenitási örömtüzek körül. E jelenség lényege, hogy a választások közeledtével hirtelen egyre több az olyan botrány, rendőrségi ügy, jogszolgáltatásilag lezáratlan, de évek óta lebegetett visszaélés, amelyek megnyugtató lezárásával más tájakon féltucatnyi kormányt lehetne megbuktatni. De csak ott, ahol működik az állam.

Egy normális országban ilyenkor, választások közeledtével, rendszerint az ellenzék robbantgat politikai bűzbombát. Hogy Szlovákiában két hónappal a választások előtt indítanak eljárást az ország egyik leggazdagabb embere ellen, hogy „véletlenül” éppen a minap jutottak nyomára a közel 3 éve angolosan távozott egykori titkosszolgálati főnöknek, hogy a dunai erőmű építése körül százmillióknak éppen most ütik bottal a nyomát, nemcsak azt bizonyítja, hogy külön-külön rosszul végzi munkáját a vállalati könyvelő, a rendőr, a bíró. Ennél rosszabb a helyzet: itt az állam mint egész nem működik rendesen. Az pedig, hogy slusszpoénnak szánva a kormánykoalíció gyaníthatóan tudatosan gyűjtötte össze az ellenzék rovására írható botrányokat, minden elképzelhető rossznak a netovábbja. A botrányok késleltetett robbantása már önmagában is merénylet a jogállamiság ellen, amelynek egyik alaptétele, hogy a bűnt haladéktalanul le kell leplezni. Hát még ha kiderül, hogy vaktöltény van a bombában! Ugyanis akiket Mečiartól el akarnak tántorítani, azok hűségét semmiféle botrány nem ingatja meg.