Időseken és fiatalokon túl

Az élet ilyetén folyását szemlélve volt tehát alkalmam gondolkodni a nemzedékek közti különbségeken. Döbbenetes, hogy sok esetben mekkora szakadékok tátongtak köztük. No persze nem személyes animozitások (voltak) ezek, hanem a puszta mindennapi életvitelre gondolok. Néhány évtized alatt annyi változás játszódik le folyamatosan a társadalomban, hogy nem értettük, a másik hogyan képes így vagy úgy élni. És hát igen, elég jól tudtuk azonosítani azt is, hogy ki-ki életvitelének mi az ára. Merthogy az öregek hozzánk képest mintha (látszólag?) csak nagyon korlátozottan tudnának elszakadni a lakókörnyezetük mikroverzumától – míg a fiatalabbak sokszor (látszólag...) alig tudnak gyökeret verni. Napestig lehetne sorolni, miben különbözött a második világháború előtt, majd az azután következő generációk élete egymástól, nem is beszélve a digitális éra gyermekeiről.

A különbségek azonban sokszor felszínesek. Elég volna már abba is belegondolni, hogy nagy- és dédszüleink is voltak fiatalok, s ha elővesszük például a fiatalkoruk sajtóját, viszonylag gyorsan megtaláljuk benne az „öregek kontra fiatalok” motívumát. Ahogyan a „fiatal” nemzedék is lesz egyszer „idős”, és ezzel együtt „elmaradott”.

Az emberi létezés általános feltételei, azok mélysége nagyon sokszor viszont egész egyszerűen: ugyanazok. És sokszor nagyon nem egyszerű megmondani, ki-ki életvitele oldja meg hamarabb az ember mindennapi problémáit.

Visszafogod magad? Szerényebben élsz? Olyan technológiai körülmények között, mint 70-80-100 éve? Ha nagyon akarod, lehetséges. Ez egyfelől remek, hiszen sokkal kevesebb pénzbe kerül magadat fenntartanod, kisebb az ökológiai lábnyomod... Másfelől azonban elrohan melletted a világ, nem fogod tudni értelmezni, mi a fészkes fene is zajlik benne. S magát a világot sem tudod már úgy felfedezni.

A másik oldalon teljesen magadévá teszed a digitális kort. Még az utcai árushoz is GPS-szel találsz el, vagy esetleg interneten vásárolsz be tőle. Mindened a „felhőben” van, egy órát sem hiányoznak a kütyük az életedből. Mindez hallatlan hatékonyságot eredményezhet, millió csip-csup feladattól mentesülhetsz, önfeledten szörfölhetsz a világban a bitek segítségével. Másfelől azonban szinte gyökerestül elszakadhatsz attól a valóságtól, amelyben elődeid évtízezredek során kialakultak.

Nagyon sarkítottak ezek a példák, de talán elégségesen mutatják az árkok mélységét. És az árcédulákat... Meg hát azt, hogy a nemzedékek közti konfliktusteremtés helyett talán foglalkozhatnánk az együttérzés gyakorlásával. Többségünk ugyanis egy életen belül megéli a fiatalság és az öregség jegyeit, lesz „progresszív” és „konzervatív”, „haladó” és „maradi”. Legvégül pedig pontosan ugyanaz fog történni mindannyiunkkal.