Időben szóltunk

Davil Habelstarm, a „Mert övék a hatalom” c. könyv szerzője szerint a gazemberségek jelentős része azért nem történik meg, mert időben írnak róla. Szlovákia jelenlegi kormánya erős mandátumot kapott, hajszálnyira elmaradva az alkotmányos többségtől. Az általa bevezetett vagy bevezetendő intézmények sorának legitim voltához semmi kétség nem fér. De a legitim még mindig nem azt jelenti, hogy jó. Sem azt, hogy előnyös.

A szavazóktól kapott mandátummal a kormányzat azt akarja elérni, hogy egy egészségbiztosító legyen. Csakhogy nem erre kapott mandátumot, hanem arra, hogy rendbe rakja a közegészségügy nem éppen zökkenőmentesen haladó szekerét. Hogy anyagi helyzettől függően sok polgár minőségi egészségügyi ellátást kapjon. Erre kérték a választók. Az egybiztosítós rendszer ezt az elvárást nem feltétlenül teljesíti, hazai viszonyok közt inkább nem. Időben szólunk.

Az oktatási tárca a választók mandátuma alapján akarja elérni, hogy a szakképesítésnek, iskolai végzettségnek legyen munkaerő-piaci értéke. A dotációs rendszer eddig jelzett változásai, az állam által meghatározott keretek nem ezt a célt szolgálják. Ezt a célt csak a tanító társadalmi presztízsének növelésével, munkájának megbecsülésével, ergó a pedagógusi pálya attraktívvá tételével érheti el. Ha nem éri el, az iskolákban megjelenik a helyi macsók önkényuralma, elhatalmasodik az igénytelenség s vele párhuzamosan az ököljog, aminek eredménye nem az oktatás színvonalának emelése, hanem erőszak és talán tragédia is lesz. Időben szólunk.

A kormányzat erős mandátumot kapott arra, hogy rendberakja az államháztartást és elfogadható, fenntartható állapotban tartsa. Ezt a célt a jövő felélésével, a nyugdíj-biztosítási rendszer államosításával vagy az erre való törekvéssel nem éri el. Ha igen, akkor egy, maximum két évre. Generációs problémát generálva. Időben szólunk.

A Gorilla és más ügyek szőnyeg alá való söprésével a kormányzat nem a közélet tisztaságára vonatkozó nagyon erős mandátumát váltja aprópénzre, éppen ellenkezőleg. Ha az állami, egyben pazarló, klientúrának osztogató és a büntetlenül rabló szókapcsolatok szinonimája marad, akkor a lakosság teljesítőképessége, szolidaritása, összefogása a béka bizonyos testrésze alá kerül és a mainál nagyobb válsághelyzetben erőszakot és tragédiát szül. Időben szólunk.

A politika és a bűnözés lehetséges összekapcsolódásának megakadályozására kapott nagyon erős mandátummal nem a mentelmi jogot kellett volna megszüntetni, ami önmagában egyrészt kevés, másrészt a hatalmaskodó hatalom esetére pedig kimondottan veszélyes. A törvényesség betartását kikövetelő magatartás – főügyész kinevezése, az ügyészség törvényességet felügyelő feladatának erősítése, a bíróságok reformja – nélkül elvész a polgárok hite a jogban, az öntörvénykezés, vagy a kettős – otthoni és társadalmi – viselkedés szociban megszokott formájának visszatérése a szegénység és a nyomor felé vezető út. A mentelmi jog ügyében már korábban és időben szóltunk, most már késő. A többire viszont van még idő és esély.

Sokszor, sok mindenben időben szólunk, szóltunk. Nem fanyalogni kell, nem ujjal mutogatni a sajtóra, sőt, még fogadásokra sem kell invitálni minket. Elég olvasni. A legolcsóbb tanácsadók vagyunk. S mindig időben szólunk.