Identitás és piac: szlovákok Rajkán

A szlovák-magyar határ 2007. decemberi megnyitása óta pedig az ingázás is könnyedén kivitelezhető, ráadásul a település határától a D2-es sztráda egészen a belvárosig vezet. A településen a szlovák és magyar mobilszolgáltatók hálózatai egyaránt elérhetőek, és hasonló a helyzet a televíziós és rádiós csatornákkal is.

A reformkor idején még főként németek által lakott, ám 2001-re immár csaknem színmagyarrá váló nagyközség demográfiai profilja a betelepülések miatt jelentősen megváltozott. Bazsó Lajos polgármester saját becslése szerint mintegy 4-500 szlovákiai állampolgár élhet ma Rajkán, a 2004-ben 2625 főt számláló település lakosságának tehát mintegy 15-20 százalékát alkothatják a frissen letelepedők. Ezen csoport legnagyobb részét vélhetően pozsonyiak adják, de akadnak más településekről érkezők és osztrákok is, és a szlovákiai magyarok aránya sem elhanyagolható.

A többségi nemzeti szerephez szokott, ráadásul nagyvárosi közegből érkező szlovákok integrációja nagy kihívás elé állítja a település lakosságát, a közösségek azonban a jelek szerint sikeresen kezelik a helyzetet. Ezt a képet Bazsó Lajos is megerősítette, szerinte a néhány éve a médiában feltűnő, összetűzésekről szóló beszámolók jelentősen túloztak, sőt maguk gerjesztették a feszültséget. Ezek a vélt vagy valós konfliktusok a helyi lakosság életében soha nem voltak és ma sem érezhetőek: a polgármester szerint mindkét fél a békés együttélésben érdekelt. Martin Piaček pozsonyi születésű képzőművész, aki a helyi szlovákok többségéhez hasonlóan 2008 óta él családjával a településen, ez idő alatt szintén nem emlékszik komolyabb összetűzésre. Benyomása szerint ez a néhány év még nem volt elég hosszú ahhoz, hogy kialakuljon egy valódi rajkai szlovák közösség, egy közös hang. Jelenleg inkább csak a szomszédok, munkatársak, a gyerekeiket egy iskolába járatók vagy éppen a korábbi ismerősök azok, akik összetartanak. A betelepültek hozzáállása sem azonos, egyesek - a szintén Pozsony vonzáskörzetébe tartozó, ám a szlovák oldalon lévő Jarovce (Horvátjárfalu) és Rusovce (Oroszvár) frissen feldúsult lakosságához hasonlóan - csak enni és aludni járnak a településre, mások viszont kifejezetten próbálnak bekapcsolódni a közösségi életbe. A szlovákok az utóbbi években egyre nagyobb számban tűnnek fel olyan eseményeken is, mint a falunap vagy a helyi önkéntes tűzoltók akciói, és igyekeznek a saját településfejlesztési ötleteiket is megvalósítani.

A községbe érkezve rögtön a betelepülők jelenlétéről tanúskodnak a házak előtt álló autók is, melyek jelentős része szlovákiai rendszámú. Talán még látványosabb az tény, hogy a házak udvarában és az út mentén álló táblákon megjelentek a szlovák nyelvű feliratok is, a legtöbb helyen két nyelven, de van, ahol kifejezetten csak szlovákul - leginkább a mindenhol jelen lévő, zömében szlovákiai bejegyzésű ingatlanügynökségek tábláira jellemző az egynyelvűség, sokat mondva az ingatlanpiac vásárlói körének jelenlegi összetételéről. Rajkán ezek a táblák a polgármester szerint nem szúrnak szemet a helyi lakosság többségének sem. Kezdetben néhányakban rossz érzést kelthetett ugyan az idegen nyelvű felirat, végül azonban a piac szabályai diadalmaskodtak: a táblák tartalmát a kereslet határozza meg, és mivel az főleg Szlovákia felől érkezik, alkalmazkodnak a helyiek is.
A rajkai modell arról tanúskodik, hogy lehetséges szlovákok és magyarok többé-kevésbé zökkenőmentes együttélése akkor, ha azt nem kormányzati intézkedések, hanem a piac törvényei irányítják. A nyelvtörvény Szlovákiájában ugyanis immár nem lenne lehetséges legálisan hirdetni példának okáért egy kifejezetten a szlovákiai magyar lakosságot megcélzó magyarországi zenekar pesti vagy éppen győri koncertjét egynyelvű óriásplakátokkal - melynek fordított analógiája megtalálható Rajka utcáin. A nyelvtörvény szövegezése ráadásul öncenzúrára is kényszeríti az itteni magyar és szlovák lakosságot, melyeknek jelentős része most már aligha merné határ menti ingatlanját egy a kertje végében álló, kizárólag magyar nyelvű táblával reklámozni - ellentétben a rajkaiakkal. A kormányzat az ilyen és efféle intézkedéseivel a nemzetek és nemzetiségek közti együttélés önszabályozó dinamikájába avatkozott és avatkozik bele, méghozzá természetellenesen. Ezért azt javasolnám Daniel Krajcer miniszter úrnak: ha már elfoglaltságai miatt Komáromba nem jutott el, hajtson le a kiváló sztrádán Rajkáig - az út ugyan csak néhány percig tart, az ott látottak azonban tovább erősíthetnék remélhetőleg már most is szilárd meggyőződését azzal kapcsolatban, hogy a nyelvtörvénynek jelenlegi formájában mennie kell, méghozzá azonnal.

Ravasz Ábel, szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője