Húsz évvel a rendszerváltás után – ki veszített?

Tény, hogy a lakosság túlnyomó többsége vesztesnek érzi magát. Nyertesnek csak egy szűk csoportot tart, amely általában a magánosítás révén tett szert jelentős vagyonra. Ez a vélemény persze sarkított, kizárólag anyagi szempontból nézi a bársonyos forradalom eredményeit. A szabadság elvont fogalmát sokkal nehezebb értékelni.

Az anyagi megközelítés tehát a mérvadó – a nyertesek sora természetesen így is hosszú. A politikai kapcsolataik révén meggazdagodók mellett látható az ügyességük és életrevalóságuk segítségével sikert elérők tömege. A két csoport között pedig ott van a „szürke zóna”, amely eredményt ügyeskedéssel, az új rendszer által kínált lehetőségek önző kihasználásával ért el.

Két hónnappal ezelőtt látott napvilágot a hír, hogy számos jobboldali politikus a 90-es években Pozsony óvárosában hihetetlenül jutányos áron jutott lakáshoz. Az eset nagy felháborodást váltott ki. Könnyen lehet, hogy ez a hagyományosan jobboldali irányítású fővárosban a polgármesteri szék elvesztését okozza.

Politikai szempontból nézve az eset valóban etikátlan. Az érintett politikusok lakáskérelmükben sok esetben szociális okokra hivatkoztak. Van, aki most, az ügy kipattanása után a lakást jótékonysági célra ajánlotta fel. A kérdés az, hogy ezt az utat önként választotta-e, és miért várt ezzel az ügy napvilágra kerüléséig?

Az affér egy tipikus politikai visszaélés eklatáns példája lehetne, de mégsem ennyire egyértelmű a helyzet. A 90-es évek elején mintegy 300 ezer szövetkezeti lakás került igen olcsón magántulajdonba. Az új tulajdonosok egy évtized után örülhettek istenigazából, a 2000-es évek közepén, amikor elszaladtak a lakásárak és a legjövedelmezőbb befektetés az ingatlan lett.

Az állami vagyon áron aluli eladásának a lakosság szélesebb rétegei is haszonélvezői voltak – természetesen itt nagyon széles körről van szó. A spekulánsok mellett sokkal többen voltak, akik egyszerűen a véletlen folytán váltak nyertessé. Igaz, ebben az esetben is volt bizonyos előfeltétel – ez pedig a városi lakás.

A rendszerváltás veszteseinek és nyerteseinek meghatározását szubjektív módon és éveket átölelő kérdésként kell kezelni. Anyagi szempontból valóban kevesebbeknek hozott sikert, mert az 1989-es életszínvonal ismételt elérésére is több mint egy évtizedet kellett várni. Mindezek ellenére azt talán óvatosan ki szabad jelenteni, hogy a rendszerváltozás szélesebb rétegeknek hozott anyagi javulást, mint ahogy azt a lakossági felmérések alapján feltételezni lehetne. A lehetőségek bővüléséből származó esélyek azóta mindenki számára adottak. (Horbulák Zsolt)