Húsvéti stressz

 Szentségelnek otthon, az utcán és a munkahelyen, hogy tiszta depresszió, ezt nem lehet kibírni, és hogy már rég nyílnia kellene a magnóliáknak. Meg hogy nem lehet közlekedni a városban, latyakosak a járdák meg az utak. Mit szóljon, akinek a padlását rendszeresen telehordja hóval a szél? Azt össze kell söpörni, kannákban lehordani, mert ha szétolvad, beázik a plafon. Ha ilyen teendőkre kényszerít minket az időjárás, akkor indokolt a rosszkedv, de ha csak a hideg és a latyak számít zavaró tényezőnek, talán nem érdemes fárasztani magunkat idegeskedéssel. Hisz november végétől egyfolytában havazik, január közepén reménytelenebb a helyzet, hisz akkor tudjuk, hogy még hátra van másfél hónapnyi kemény tél. Akkor sokkal szomorúbb belegondolni, mint ilyenkor, amikor tudjuk, hogy néhány nap, és itt a jó idő. Úgy vagyunk az egésszel, mint a karácsonyi ponttyal. Az év során alig eszik valaki halat, de karácsony előtt kígyózó sorokban vásárolja mindenki, és ha nem kap, vagy nem olyat (két kiló felett már zsíros), amilyet szeretne, egyből elborul az agya. Egész évben bezzeg nem hiányzott neki. Szóval a rosszkedv kulcsa a fejekben van. Nem is azért borul el az agyunk, mert különösebben nagy problémát okozna a hó vagy éppen a hal hiánya, hanem mert hozzá vagyunk szokva, hogy minden gombnyomásra összejön. Ha meg nem, képtelenek vagyunk beletörődni, hogy nem azt kaptuk, ami szerintünk járna. Pedig a tavasznak a megújulásról kellene szólnia, de mi csak azt várjuk: legyen már meleg. Jól kezdődik tehát az idei húsvét is. Ráadásul már a fekete macskáról elnevezett kölnit sem lehet kapni. Mindegy, jó lesz a maradék Pitralon.