Homofóbia, Fico és a maradi egyházak

A bejelentés nem okozott meglepetést, hiszen ha Fico akarta volna, akkor már előző kormányzása alatt is elfogadhatta volna a parlament az Európa Tanács a nők és a családon belüli erőszak elleni küzdelmet szolgáló egyezményét. A dokumentumot ugyanis már 2011-ben, nem sokkal az elfogadása után, Iveta Radičová kormányfő idején aláírta Szlovákia.

Érdekesebb Fico indoklása. Egyrészt kifejtette, hogy az egyezmény 98 százaléka hasznos, azt összevetik a szlovák törvényekkel, és ha a mi szabályozásunk gyengébb, akkor szigorítják. Másrészt azt is hozzátette, hogy az egyezmény egy része ellentétes a szlovák alkotmánnyal. Nem idézte az általa alkotmányellenesnek tartott részt, de azt elmondta, hogy az alkotmány melyik cikkével lehet ellentétes: azzal, amelyik kimondja, hogy a házasság egy férfi és egy nő egyedi köteléke.

Ezzel az indoklással csak az a baj, hogy az egyezmény nem szól a házasságról, kizárólag a nők elleni és a családon belüli erőszakkal, annak lehetséges okaival, a megelőzésükkel foglalkozik. Pontosabban foglalkozik a házassággal, de csak a kényszerházassággal, mint a nők elleni erőszak egyik formájával. Feltételezhetjük, hogy Fico nem a kényszerházasságot akarta védeni, amikor az egyezmény ellen beszélt. Sokkal inkább célozhatott a melegek párkapcsolatára, hiszen az alkotmány vonatkozó részét a Smer kormányzása idején fogadták el, reagálva a homofób, magukat „családbarátnak” nevező szervezetek által kezdeményezett – szerencsére sikertelen népszavazásra.
 

Még érdekesebb, hogy a miniszterelnök néhány perces sajtótájékoztatóján a melegfóbiája mellett sikerült megvillantania a xenofóbiáját is. Azt ugyanis, hogy az egyezményre valamilyen szinten mégis szükségünk van, a „migránsokkal” magyarázta. Szerinte ugyanis az egyezmény arra jó, hogy az Európába érkező más kultúrájú embereket is rákényszerítsük kultúránk elfogadására. Úgy fogalmazott, hogy az Európa lakosságának egyre nagyobb részét kitevő „migránsok” magukkal hozzák kulturális és társadalmi mintáikat is, amelyekben „a nő sokszor alacsonyabb rendű, akivel a férfi azt tehet, amit akar, és betöltheti a bíró és a hóhér szerepét is”. Még hozzátette, hogy éppen ezért nem akar egységes muszlim közösséget Szlovákiában. Mintha Szlovákiában nem jelentenének még mindig sokkal nagyobb veszélyt a nőkre a fehér, katolikus vagy református, szlovákul vagy magyarul beszélő férfiak, mint a barna bőrű muszlimok.

Tételezzük fel azonban, hogy ezzel Fico csak meg akar felelni – ami egyáltalán nem mentség számára – a szlovákiai egyházak napokban kiadott nyilatkozatának. Ebben 11 egyház képviselői az egyezmény aláírásának törlését kérik a miniszterelnöktől, ugyanakkor arra már nem képesek, hogy legalább egy tiszta mondattal elítéljék a nők elleni erőszakot. Ugyan kiállnak „a nők védelmében bármely erőszakkal szemben”, de úgy látszik, nagyobb veszélynek tartják rájuk nézve (is) a „gender ideológiát”. Sajnos a „gender ideológia” tanulmányozásában odáig nem jutottak el, hogy különbséget tudjanak tenni társadalmi nem és biológiai nem között. Ha esetleg eddig eljutnak, és rájönnek, hogy a társadalom és ezzel együtt a társadalmi nem mint gender folyamatosan fejlődik, akkor talán arra is rájönnek, hogy ez nem egyfajta „romboló hatású, liberális eszme”, amely veszélyes a „keresztény értékekre épülő társadalomra”, a férfiakra és a nőkre egyaránt. Ehhez azonban észre kellene venniük, hogy a nők már nadrágot is viselhetnek, sőt, szavazati joguk is van és válaszhatóak is. Amíg ezt nem veszik észre, amíg nem képesek maguk is fejlődni, addig a szlovákiai nőkre sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a hazai történelmi egyházak, mint a nálunk csak marginális muszlim vallás. És addig önként bújnak bele az egyházi vezetők a múltban gyökerező és haladásra képtelen, begyöpösödött, maradi ember sztereotip társadalmi szerepébe.