Hol van az erős Fico–Orbán tandem?

Sokkal inkább érdemes egy pillanatra elidőzni Fico szerepe felett. A szlovák miniszterelnök a szavakon túl nem állt bele az ukrán ügy blokkolásába a magyar kollegájával. A tettek beszélnek, úgy tűnik, e percben Robert Ficónak más érdekei vannak, minthogy Orbán Viktorral kössék össze és az ukrán ügy hátráltatásával – bármit is mondjon erről odahaza Pozsonyban.

Ficónak ugyanis két ügye van az unióval, amelyeket nem kerülhet meg. Az egyik az igazságszolgáltatási rendszer átalakításának elfogadtatása az uniós testületekkel: nem előzetes jóváhagyásról van szó természetesen, ám ha az unió pénzügyi érdekeit veszélyezteti az új szlovák bírósági reform, vagy alapértékeket sért, akkor a lengyel és magyar példához hasonlóan, az Európai Bizottság gyorsan lecsaphat.

Ennek ágyazott meg december 18-án az európai főügyész levele, amelyben részletesen végigveszi, hogy miért alapozza meg a költségvetési jogállamisági (feltételességi) eljárást az európai ügyészség (EPPO) véleménye szerint a folyamatban lévő törvénymódosítás. Hosszú a lista, nem túl meglepő, lényegében kevesebb ügyre, kisebb büntetési tételekkel, kevesebb nyomozóval látna rá az EPPO, amely egyértelmű visszalépés.

Ezt nem lesz könnyű eladnia Ficónak, ha a Bizottság is egyetért majd az EPPO-véleménnyel. Tehát egy front már megnyílt, és tapasztalt politikusként emellé múlt héten nem akart nyitni egy másikat.

Már csak azért sem, mert adott egy további ügy, amelyben Pozsonynak össze kell szednie magát, amiről Ódor is sokat beszélt: a költségvetési konszolidáció. Szlovákia eurótagként a költségvetési hiányával el kell számoljon, és ez a rendszer a Covid után újra szigorodik. Az egyik fontos segítséget ebben az jelentené, ha az uniós forrásokat jobban le tudná hívni az ország: vagyis az uniós eurótámogatások megérkeznének.

Ez igaz az újjáépítési alapra és a kohéziós politikára is, mindkét zsebből időarányosan rosszul áll a lehívásokkal Szlovákia. Ez nem pusztán politikai jóindulat kérdése a Bizottság részéről, de nem segíti az – a magyar példát látva –, ha sokfrontos háború közepette kell erre sort keríteni.

Így Robert Fico mozgástere talán kisebb, minthogy simán beálljon Orbán mellé. Mit nyerne vele egyébként? A maga házi narratíváit egyedül is le tudja gyártani, a kormányhoz közeli üzletemberek és oligarchák érdekei, ki tudja, hol ütköznek, ill. versenyeznek. Más az ukrán bevándorlók aránya a két országban, Szlovákiának rövid a schengeni külső határa, gazdaságilag még versenyzik is a két ország a német autóipar holdudvarában az új projektekért.

Hogy lesz-e ebből véd- és dacszövetség, az majd a 2024-es európai parlamenti választás után derülhet ki, ha a Smer és a Fidesz véletlen egy politikai csoportba kerülne, bár erre még mindig elég pici az esély. Amit látunk, az sokkal inkább a pragmatista és ideológiát is pragmatikusan alkalmazó két miniszterelnök alkalmi együttműködése ott, ahol épp megfelel nekik.

Az egy másik kérdés, hogy Putyin vajon miért emlegette kettejüket egy mondatban az európai csúcstalálkozóval egy időben tartott nagy év végi sajtóbeszélgetésén, és ez mit jelent a diplomácia nyelvén: van-e közös orosz támogató háttere a két kormányfőnek?