Vélemény

Hogy mi elfér a fejben

Tudományos munkatársak bevonásával készített közvélemény-kutatást az IVO társadalomkutató intézet arról, hogyan tekintenek a szlovákok a szlovák nemzeti felkelésre. És kiderült, hogy a legpozitívabb történelmi eseménynek tartják.
Marián Leško

2018. augusztus 31. 12:06

A megkérdezettek majdnem 80 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy „joggal lehetünk büszkék a szlovák nemzeti felkelésre, mint a fasizmus elleni harcra”.

Na, ha itt megálltak volna a kérdezősködésben, még örülhetnénk is, csakhogy folytatódott a faggatózás, a végeredmény pedig több mint elszomorító.

Bár az emberek többsége pozitív történelmi eseménynek tartja a felkelést, csak tizedük véli úgy, hogy jelentős mértékben befolyásolta Szlovákia sorsát és történelmének alakulását. Ebből máris világos, hogy a sznf pozitív értékelése amolyan felületes, hallomásos vélemény. Aki abban a tudatban él, hogy a szlovákság egy jelentős része részt vett a felkelésben, amelynek köszönhetően a győztes hatalmak oldalára kerültünk a második világháború végén, az nem állíthatja, hogy ez alig volt hatással történelmünk alakulására. Sajnos, ennél már csak rosszabb jön, ha tovább böngésszük a felmérés eredményeit.

Kiderült ugyanis, hogy azok nagy része, akik pozitívan értékelik a felkelést, pozitívan ítélik meg a Tiso-féle szlovák államot is, amely ellen maga a felkelés irányult. Hogy milyen óriási zavar van a fejekben, az szépen kiviláglik az IVO szociológusa, Zora Bútorová összegzéséből. Azoknak az embereknek a 72 százaléka, akik büszkék a szlovák nemzeti felkelésre, egyúttal pozitív történelmi szereplőnek tartják Jozef Tiso szlovák elnököt is, akit háborús bűnösként felakasztottak.

Íme a bizonyíték, hogy egyetlen (dehogy egyetlen...) emberi koponya elég tágas ahhoz, hogy két teljesen ellentétes, egymást kizáró nézet is békésen megférjen benne egymás mellett.

Bútorová mérlegvonása szerint „a lakosság nem elhanyagolható részének fejében akkora a történelmi dezorientáció, ami már a relatív értékrendszerrel határos”.

A kognitív disszonancia röviden azt jelenti, hogy egymásnak ellentmondó vélemények feszülnek egymásnak az ember fejében, és ez eléggé feszélyező tud lenni – ha gondolkodik az ember. Itt azonban egyenesen kognitív karambolról van szó (Vladimír Krivý szociológus terminus technicusa), a tömeges történelmi eszméletvesztés állapotáról.

És alaposan téved, aki azt hinné, hogy ez a kognitív karambol inkább az idősebb generációkat jellemzi, és az 1989 után született, felvilágosult, fiatal generációk világosan látják a dolgokat.

A felmérés során pontosan a legfiatalabb választói generációhoz (18 és 24 év közöttiek) tartozók válaszoltak a leggyakrabban úgy, hogy „nem tudom”, „nem ismerem”. Húsz százalékuk nem tudja, mit gondoljon a sznf-ről, hatvan százalékuk nem tudja, ki Ján Golian. Húsz százalékuk nem tudja, mit gondoljon a második világháború alatti szlovák államról, 34 százalékuk pedig nem tudja, ki volt Jozef Tiso. Ez bizony már a szülők, a nevelés és az oktatás csődje is. Elrémisztő belegondolni, hogy minden ország, minden demokrácia olyan, amilyenné az állampolgárok, a választók teszik.

A szerző a Trend hetilap kommentátora

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Már ketten meghaltak Nyitrán influenzában

Frissítve

Kiska: a KTAG elleni eljárás Fico bosszúja

VIDEÓ: Beintett a rendőröknek, majd megpróbált meglépni előlük

Le kell bontani a szeredi hidat

Közbeszerzési törvényt sértettek Ógyallán

Bugár már unja, hogy neki kell kibékítenie a közjogi méltóságokat

Legfrissebb galériák
Olvasta már?