Hívjam a liftet?

Nagyon mélyen a gyermekkorból hordom magammal. Apró idős nénike volt, egy azok közül, akiknek nem tudni, hogyan múltak-tűntek el a fogai a szájüregéből, s nem tudni, miért maradt meg valahogy egy elöl, vagy inkább oldalt, ami miatt örökké mozgatta a száját, mert nyomta az ínyét. Olyan volt, mintha mindig rágott volna. A régi világ volt ő még: surranós rakott népi szoknyát viselt, mindig ugyanazt, míg le nem szakadt róla. Vagy lehet, hogy nem ugyanazt, csak mindig ugyanolyat, idő és házilag főzött mosószappan koptatta fekete-szürkét. Nem emlékszem rá, küszködött-e valamilyen betegséggel, csak azt figyeltem meg, hogy egyre közelebbről nézte a földet, ahogy vezette magát egy bottal: ballagott a boltba kukoricaháncsból fonott szatyrával. Egyszer aztán legyengült. Ágynak esett. Orvost kellett hívni hozzá, aki beutalta a kórházba. Mentőt is küldtek érte – olyan „Kórház a város szélén”-eset vagy még annál is korábbi típust. Nehéz volt beletuszkolni, vonakodott, mert nem ült még motoros járművön. Meg azért is, mert az otthon falai közt akart meghalni, a saját ágyában. A kórház előtt beültették egy tolókocsiba, s odatolták a lift elé. Könyörgött, hogy ne vigyék be őt oda. Hiába magyarázták neki, hogy lépcsőn nem tudják feltolni az emeletre, mit tudta ő, mi az az emelet, s hogy mi a lift. Egyik hozzátartozójától – aki elkísérte őt – hallottam, szerencsétlen nénike a kitárt felvonóajtó előtt annyira megrémült, hogy az ő kezét szorongatva könyörgött: lányom, lányom, ne hagyd, hogy abba a dobozba becsukjanak engemet. De csak betolták, hiszen fel kellett vinni a belgyógyászatra, a második vagy a harmadik szintre. Becsukták az ajtót, akkor már nyöszörögve jajgatott. Aztán megnyomták a gombot, a kabin elindult... s neki abban a pillanatban vége lett. Megrepedt a szíve. Nem volt rajta segítség. Ez volt első útja a falun túlra...

Eltűnődöm, neki volt-e nehezebb öregkora abban a ráérős régi világban, vagy a jelen rohanásában nehezebb-e idősnek-nyugdíjasnak lenni. Netán a jövőben – ha megérjük – nekünk lesz-e nehezebb. Mindenesetre nem sok jóval kecsegtet, hogy egyes szakértők szerint „az elöregedés soha nem tapasztalt mértékű felgyorsulása lesz a következő évtizedek legnagyobb kihívása, nemcsak demográfiai, hanem társadalmi, gazdasági szempontból is”. Merem remélni, nem jelzésértékű, hogy ma, az idősek világnapján módosították a gyógyszerárakat. Mert akkor inkább hívom a liftet!