Hisztik és taktikák

A jobboldali képviselők be akarják írni az alkotmányba, hogy a házasság egy nő és egy férfi köteléke. Felháborító, botrányos, diszkriminatív? Gyurcsánnyal szólva: lárifári. Mintha valami őrült újdonságról lenne szó! A hisztériahullámokat meglovaglóktól kérdeznénk: az elmúlt húsz évben hányszor emelték fel hangjukat a családról szóló törvény megváltoztatásáért, amely – szóról szóra – ugyanezt a „diszkriminatív” (hogy ez milyen blődség, nem ennek a kommentárnak a tárgya) kitételt tartalmazza? A műbalhé helyett inkább nézzük meg, hogyan instrumentalizálja a témát a politikum. Az ügyet nem meglepő módon a KDH „fedezte fel”. A tavaly szeptemberi kassai „családos” gigamenet után látták, igény van a témára, ám a biztonság kedvéért készíttettek még egy-két felmérést is. Minő meglepetés, az eredmények alapján az emberek is evidenciaként kezelték a kérdést, így nagyobb kockázat nélkül belevághattak, már csak megfelelő időpontot kellett találni. A március elnökválasztás pont ilyennek mutatkozott – egy biztos témával megtámogatni Pavol Hrušovský kampányát. Az már a KDH pechje, hogy közben Hrušovský gyakorlatilag kiesett a játékból. A javaslatot időközben megtámogatta a többi jobboldali frakció – ők is rájöttek, hogy sokat nem veszthetnek a kezdeményezéssel. Pár hete az Egyszerű Emberek is felfedezték maguknak a témát, népszavazást kezdeményeznének a kérdésről. Így lépéskényszerbe került a Smer. Egyrészt ellenzéki javaslatot alapból nem szívesen támogat, főleg nem olyat, amivel a konkurens elnökjelöltet akarják nyomni. Másrészt azt kockáztatták volna, hogy az európai szocialisták – melyek erkölcsi kérdésekben más hangot ütnek meg – esetleg csúnyán néznek majd a megbízható pozsonyi politikus imázsát építgető Robert Ficóra. Így három lehetősége maradt a kormánypártnak. Elutasítani, azt kockáztatva, hogy az ügy egy éven belül referendumként tér vissza, testületileg beállni mögé, vagy „lelkiismereti” szavazásra bocsátani – melynek eredményeként a frakció egy része megszavazná, s így átmenne. Bizonyítandó, hogy a politika egyben taktikai játék is, Fico egy negyedik lehetőséggel állt elő: összekötné az ügyet az ő elnökjelölti kampánytémájaként funkcionáló igazságszolgáltatási „reformmal”. Ezzel pedig a KDH került lépéskényszerbe: választói szintén elégedetlenek a bíróságok működésével, s nem értenék, miért nem lehet a két kérdést egyszerre elintézni. Fico a csereügylet létrejöttével csak nyerhet: az igazságszolgáltatással kapcsolatos változásokat sokkal hatásosabban el lehet adni a szavazóknak, az elnökválasztás második fordulójában körvonalazódó Fico–Kiska csatában pedig a családjogi kérdések várhatóan nem fognak központi szerepet játszani – ha pedig igen, rámutathat, hogy támogatta a széles konszenzuson alapuló alkotmánymódosítást. Bónuszként ezzel éket verhet a kereszténydemokraták és a többi ellenzéki párt közé, mivel egy szeparé Smer–KDH biznisz létrejötte esetén az SDKÚ és a Híd becsapva érezheti magát. A következő lépés? Akármi is jön, úgy néz ki, Fico nem fog olyan rosszul kijönni az ügyből, ahogy az elején kinézett. Nem véletlenül kormányfő hatodik éve.