Hiányzik az európai aduász

Most nem térek ki a szánt szándékkal szedett több száz civil áldozatra, az izraeli hírszerzés meglepetésére, az orosz szálra vagy Netanjahu sorsára. Most vessünk egy pillantást arra, hogy az autonómiáról, globális befolyásról álmodó Európa hogy került megint egy konfliktusban az erőtlen szereplők közé.

Egészen tragikus nézni, ahogy a sok-sok nyilatkozat közepette az egyetlen érdemi eszköz az unió kezében az, hogy a palesztinoknak nyújtott humanitárius támogatást felfüggeszti – vagyis felülvizsgál(- hat)ja. Már ezt se sikerült kerek perec megmondani, hogy mi is történik ezzel, mást mondott Várhelyi Olivér biztos, majd mást a bizottsági szóvivő, de nem is ez a lényeg.

Hanem, hogy nincs más eszköz a kezünkben, mert nem vagyunk jelen a régióban. Európa egyszerűen a szíriai menekültválságot is csak azzal tudta kezelni, hogy jó pár milliárd eurót adott Erdogannak, aki ellátta a piszkos melót, falat épített és emellett több millió szírt Törökországban tartott. Hasonló megállapodás készült most Tunéziával, és így állapodott meg annak idején Spanyolország Marokkóval is.

De nincs az arab államokkal szemben olyan európai aduász a kézben, amit ilyenkor be lehet és be is érdemes vetni, nem szólva egy terrorszervezetről, mint a Hamász. Párizsból megy telefon ilyenkor Teheránba, vagy Borrell külügyi főképviselő megpróbálja lebeszélni Mahmúd Abbász palesztin vezetőt, hogy Moszkvába látogasson? Még a békéltetés kísérletét is kiejtjük a kezünk közül, és abból is orosz provokáció és kommunikációs narratíva lehet?

A rengeteg érzés mellett, amely joggal kering bennünk szombat reggel óta, amióta 29 helyen átütve a gázai falat, átlépett több mint ezer Hamász-milicista Izrael területére, érdemes azzal foglalkoznunk, hogy egy valóban önálló Európa egy ilyen helyzetben nem üres marokkal állna, hanem lenne számos lapja, amelyet ki tud játszani. Most nincs ilyen. Tanulság arra, hogy a következő regionális konfliktus kitöréséig – amelyre aligha kell sajnos sokat várni, lásd a Koszovó–Szerbia közti feszültséget – érdemes lenne alaposabban felkészülni. Persze ez évek kérdése, és kitartó stratégia, illetve tagállami kormányokon időben és határokon átívelő egyetértés kellene hozzá. Enélkül viszont törpék maradunk a világban, az pedig óriási kockázat manapság.