Hétköznapi utazás

A nő utazni készült. Mehetett volna távolsági busszal, mint általában, de eszébe jutott, hogy inkább menne a kollégájával autóval, már úgyis régen beszélgettek. Megegyeztek, hogy másnap fél tízkor találkoznak a kolléga háza előtt, de nem a kapuban, hanem az út mellett, mert nem a lakásból, hanem a város felől fog érkezni. A nő megnézte a közlekedési vállalat útvonaltervezőjében, hogyan jut el oda. Reggel felszállt egy buszra, majd átgyalogolt az esedékes trolinak az útvonaltervezőben megjelölt megállójához. De a troli csak nem jött. Megnézte, hogy valóban a „Pod stanicou” megállóban ácsorog-e. Stimmelt. Felhívta a kollégáját, de az rögtön kinyomta a vonalat, s küldött egy sms-t „inkább írjál sms-t” szöveggel. Biztosan orvosnál van, gondolta a nő, azért mondta, hogy a város felől fog érkezni, így hát megírta neki, hogy sajnos, késni fog. Ekkor jött egy másik troli, ami ugyan nem megy be a kolléga utcájába, de a párhuzamos főúton közlekedik, ezért felszállt rá. Csakhogy nem tudta, a lehetséges két megálló közül melyiken szálljon le. Megkérdezte hát sms-ben: „a Hraničnán vagy a Gagarinován szálljak ki?” De a kolléga nem válaszolt. Ezek szerint ő sincs még ott, gondolta a nő. Viszont közeledett a két megálló, és le kellett szállni. Végül a Gagarinovát választotta, merthogy biztosan arrafelé fognak majd kimenni a városból. Aztán várta a válasz-sms-t.

Már majdnem tíz óra volt. Ekkor a nő úgy döntött, mégis telefonál. A kolléga ezúttal felvette és jókedvűen szólt bele a telefonba. A nő kicsit csodálkozott, hogy nem is ideges, aztán mondta neki, hogy hol várakozik. De miért ott, kérdezte a kolléga. Gyere ide a ház elé, itt várlak. A nő még jobban csodálkozott, mert két hosszú megállónyira volt a háztól, és hát ez egy udvarias férfi, egy úriember, és most hagyja őt ebben a szélben odagyalogolni, mikor úgyis erre fognak jönni az autóval? De aki késik – még ha nem is önhibájából – , inkább maradjon csöndben. Jó öt percet gyalogolt szédítő tempóban, mire a ház elé ért. Ott cigizett a kolléga és nyugodtan, minden szemrehányás nálkül megkérdezte a nőtől, hogy honnan jön, mikor a Gagarinová itt van a másik oldalon. A nő mondta, hogy nem, az két megállónyira van. És azért szállt le ott, mert nem kapott választ az sms-re. Milyen sms-re, kérdezte a férfi. Hát amit küldtem, mert foglalt volt a telefonod és írtad, hogy inkább írjak. Az meg csodálkozott, hogy ő nem írt sms-t, nem is tudja, hogyan kell. De hisz itt van, mutatta neki a nő. A kolléga csak hüledezett.

Végül eljutottak a rendeltetési helyre (nem a Gagarinová felé mentek). Este a nő még egyszer megnézte a troli menetredjét. És rájött, hogy Pod stanicou névvel nem egy, hanem két megálló létezik Pozsonyban. És ellenkező irányban a Gagarinová valóban máshol van. De az sms-t tényleg nem a kolléga írta.

Hát nem abszurd?