Hétköznapi hősök körülöttünk

Nos, a múlt héten több szlovákiai magyarról lehetett hallani a médiában, akik az egész országot tudják előbbre vinni. Bevallom, mindhármukról először halottam, és volt, akinél csak véletlenül derült ki számomra, hogy magyar. De éppen ők a bizonyítékai, hogy a magyarok is érvényesülhetnek Szlovákiában, és megerősítették bennem a hitet, hogy egy jobb és reményteljesebb országban élhetünk, amihez a szlovákiai magyarok is hozzá tudnak járulni.

Németh Veronika tudós, doktorandusz, rákkutató. Múlt héten Szlovákia diákszemélyisége lett a Junior Chamber International versenyben, amelyet a Szlovák Rektori Konferencia és a Szlovák Tudományos Akadémia támogat. Veronika Brünnből jött vissza Szlovákiába, ahol előző tanulmányait végezte. Most a Szlovák Műszaki Egyetem doktori hallgatója.

Lovász Bálint a Főiskolák Diáktanácsának országos elnöke lett, ez a legmagasabb poszt a diákönkormányzatoknál. Nyilván hasznos, ha olyan ember képviseli a diáktanácsokat, aki a kisebbségi kérdéseket első kézből ismeri. És mivel a neve alapján azonnal nyilvánvaló, hogy magyar, a szlovákoknak azt jelzi, hogy a magyarok egyenértékű és természetes részei a társadalomnak.

Nemrég pattant ki a külügyminisztériumi botrány a túlárazott uniós rendezvényekkel kapcsolatban, Zuzana Hlávkovának, a külügy volt alkalmazottjának köszönhetően. Úgy tűnik, magatartása több államigazgatási dolgozót is elgondolkodtatott. Múlt héten nyílt levelet írt a belügyminisztérium egyik vezető beosztású fiatal hivatalnoka, egész pontosan a helyi államigazgatási és önkormányzati, valamint külkapcsolatokért felelős osztály igazgatónője. Monika Filipová 32 éves, nyílt levelében azt írta le, miben látná az államigazgatási alkalmazottak szerepét, miért tartja még mindig fontosnak a munkáját, miért nem adta fel, miért nem távozik a posztjáról. Az államigazgatási alkalmazottakat azzal biztatja, buzdítja, hogy az ő hozzáállásukon is jelentős részben múlik, fog-e változni, javulni valami az országban. A .týždeň hetilap interjút közölt vele, abból derült ki, hogy magyar lány, magyar alapiskolába és magyar gimnáziumba járt. Filip Mónika kivételes ember, lelkesíti, bátorítja a többieket, hogy ne legyenek passzívak, higgyenek magukban, mert munkájuk fontos és van értelme.

Én egyre jobban érzem magam, mert ilyen emberekről hallok. Jó tudni, hogy itt vannak köztünk és folyamatosan azon dolgoznak, hogy egy jobb országban éljük. Ők azok, akik reményt adnak (nem csak) a fiataloknak, hogy lehet még itt becsületesen élni. Ha egyre több ilyen emberről hallunk a médiában, függetlenül attól, hogy magyarok vagy szlovákok, egyre többen fogják követni őket. És lassan már nem is lesznek itt hétköznapi hősök, csak normális emberek.