Helyi érdekű akciók

Megszólított a Lidl parkolójában egy polgármesterjelölt. Egy valódi, élő jelölt (emlékeim szerint korábban csak kitömöttekkel találkoztam). Kék farmerben volt, meg anorákban, és megkérdezte, ott lakom-e, ahol ő indul, mondtam, igen. Megkérdezte, van-e időm társalogni vele közös jövőnk égető kérdéseiről, mondtam, arra mindig, nekem elmondhatja, mi bántja. Ettől kicsit meglepődött, mert azt hitte, az akciós nemtudommikért jöttem épp ma az áruházba, de mondtam, hogy ez a fogyasztói magatartás tőlem idegen, jobbára mindig ugyanazt a néhány terméket veszem, ráadásul, ha valami akciós, azt kimondottan kerülöm, hiszen nyilván megvan az oka, hogy nem tudják rendes áron eladni, tehát gyanús. De már kezdte is, hogy hát akkor ezt kéne, meg azt kéne, és hogy tudja ő ezt nagyon jól, csak hát az emberek nem látnak bele a mechanizmusokba, az infrastruktúra pedig olyan, amilyen. Mire mondtam neki, hogy ez szerintem is így van, én például teljesen passzívan viszonyulok mindehhez, mert annyira egyszerű ember vagyok, hogy jobban érdekel a hasam, mint a testületi üléseken megvitatásra kerülő témák. Ha például most egy kimondottan lokális jellegű problémát kéne felmutatnom a közelebbi múltból, talán az lenne az, hogy a nagypiacon a cigányasszonyoknál újabban sosem látok mezei szegfűgombát. Vargányát azt hoznak mindig, de az nekem nem kell, ahogy a termesztett laskagomba sem sarkall vásárlóerőm fitogtatására. Viszont a szegfűgombából vennék szívesen, és még csak tojást sem ütnék rá, hanem egyszerűen megpirítanám hagymán, a végén meghatalmaznám némi őrölt pirospaprikával, és valami világosabb kovászolt kenyérke társaságában küldeném befelé. Mindezt persze nem állt módomban elbeszélni a jelöltnek, mert másokat is leintett közben, és neki nyilván az a fontos, hogy minél több potenciális választóval felvegye a szemkontaktust, és lássák őt az utcán, váltson velük pár szót.
 

Hanem indul egy másik jelölt, egy másik városrészben, akinek oly mértékben transzcendensre sikerült a kampányjelmondata, hogy talán már-már kontraproduktív. Így hangzik: „Amit mások ígérgetnek, én már csinálom”. Szlovák eredetiben: Čo iní sľubujú, ja už riešim. Vagyis, hogy az illető nincs rászorulva, hogy ígérgessen, hiszen ő már csinálja, mi pedig ezzel meg lettünk nyugtatva, hogy ő előbbre tart a többieknél. Hanem ez a nyugalom átcsaphat egy radikálisan passzív választói magatartásba, amivel a jelölt talán nem számol. Mert ugye, ha ő már csinálja, amit a többiek még csak ígérnek, akkor tulajdonképpen ez így most jól is van úgy, ahogy van, hiszen ha már csinálja, nem kell őt ebben megzavarni (például azzal, hogy leterheljük egy polgármesteri poszttal).