„Hátsó ajtók, ha égne a ház...”

Így történhetett, hogy vagy két tucat ország hírszerzési vezetője éveken át titokban találkozott, még az amerikai és a kínai fél is leült egymással. A moziban már láttunk hasonlót, mikor Tom Clancy: A rettegés arénája című regényében az orosz és az amerikai titkosszolgálatok egy-egy fejese titkos csatornákon keresztül kommunikált, hogy „nyitva legyenek a hátsó ajtók, ha égne a ház”. Ez a titkosszolgálati „buli” viszont kiszivárgott, és a témával foglalkozók, elemzők arra kapták fel a fejüket, hogy a lapokat ismét megkeverték, az elemzések „képleteibe” újabb változó került.

Minden évben a szingapúri Shangri-La Hotelben rendezik meg a Shangri-La Párbeszéd (röviden: SLD) nevű biztonsági konferenciát, és mint kiderült, a fő eseménnyel párhuzamosan egy privát rendezvényre is sor került, ahol több ország hírszerző szervének magasrangú munkatársai találkoztak. A résztvevők közül három különösen fontos és érdekes: Kína, az Egyesült Államok és a harmadik, aki lényegében távolmaradása miatt érdekes, Oroszország.

A kínai nyomulás gazdasági és diplomáciai szinten már legalább két évtizedes. A keleti sárkány egyik érdekes tulajdonsága, hogy kommunista léte ellenére képes önreflexiót gyakorolni, persze nem az emberi jogok szempontjából, hanem hogy újraértékelje és új útra terelje saját jövőjét. Ilyen téren pedig Kína nemcsak nagyot mert álmodni, hanem meg is lépte azt. Gyárakat, üzemeket, bányákat birtokol Afrika-szerte, kiépített egy vasúti hálózatot az ország keleti partjától Amszterdamig, és milliárdokat fektetett be Európában.

Már évek óta az amerikai–kínai gazdasági és technológiai verseny időnkénti el-elfajulását látjuk. Ami a legszembetűnőbb a Shangri-La Hotelben tartott találkozókban, hogy a nyílt amerikai–kínai kommunikáció kifejezetten provokatív. Joe Biden az elmúlt napokban például lediktátorozta Hszi Csin-ping kínai vezetőt. A kínai haditengerészet pedig gyakran fenyegeti lelövéssel a USA haditengerészetének a Dél-kínai-tenger felett, nemzetközi vizeken járőröző felderítőgépeit. Az átlagos szemlélőnek ez egy új és talán félelmetes jelenség, viszont a történelemben már láttunk ilyet párszor, többek között maga az USA is hasonló versengés révén vált globális gazdasági és katonai vezető hatalommá. Nos, most Kína keresi a helyét a nap alatt, de a császári Németországgal ellentétben egy hosszabb, ugyanakkor lukratívabb módját választotta ennek a „harcnak.”

Az idő pedig több elemző szerint is Kínának dolgozik. Az egykori kínai gagyi egyre magasabb minőséget ér el, a nemzetközi autópiacon megjelentek és egyre népszerűbbek a kínai autók, a teherszállításban Kína vízi szállítási kapacitása lassan eléri a globális szállító hajóforgalom tíz százalékát, kínai telefonokon netezünk, amihez kínai wifi routereken keresztül kapjuk az internetet, a közösségimédia-platformok között a kínai a hatodik legnépszerűbb. Ezzel szemben az Egyesült Államok gazdasági és társadalmi problémákkal küzd, és bár szereti fitogtatni a hidegháborúban szerzett fölényét, az Európai Unió mára komoly versenytársa. Ezzel szemben az orosz medvéről kiderült, hogy jóval kevesebb az izom a bundája alatt, fogai csorbák, és bár még oda tud sózni, közelebbről szemlélve messze nincs olyan jó bőrben. A globális versenyben viszont nincs hely azoknak, akik csak névlegesen számítanak nagyhatalomnak, így Kína hirtelen arra ébredt, hogy Oroszországot maga mögé tudja parancsolni, és ugyanerre a rémálomra ébredt az Egyesült Államok is. Így ezek tükrében a titkosszolgák szingapúri találkozója inkább tűnik egy olyan próbálkozásnak, ahol a politikusoktól higgadtabb szakértők próbálják újratervezni egy változó világrend jövőjét.