Hatodik tömeges kihalás

A mai, antropocénnek nevezett geológiai korszakot az ember bolygónk fölötti uralkodása jellemzi. Földünk összes pontjára szétterjedtünk, alig van érintetlen terület. És ahol felbukkantunk, nagy valószínűséggel belekezdtünk valamilyen romboló ipari tevékenységbe. A jólét érdekében. A fejlődés érdekében. Egy egészségesebb, jobb jövő érdekében. És pont az ellentettjéhez vezetett a sok iparosítás.

Vegyük például a vegyipart! Bizonyos termékei által, mint az életmentő gyógyszerek, higiéniai termékek, tisztítószerek és fertőtlenítők, mondhatjuk, hogy egészségesebben élünk, mint valaha, nem kell félnünk annyira a halálos betegségektől és fertőzésektől, mint régen. A kozmetikumok és különböző ételkiegészítők, tartósítószerek és ízkiemelők kétségkívül kényelmesebbé tették életünket, viszont gyakran egészségügyi problémákat eredményeznek. Különböző permeteket fejlesztettek ki, amelyek a műtrágyákkal együtt megengedték, hogy az emberiség lakosságának száma az elmúlt 100 év alatt sebesen növekedjen. De a permetek hosszú távú használata különböző betegségeket válthat ki a mezőgazdasági dolgozóknál, a helyi lakosságnál és mindazoknál, akik érintkeznek velük, illetve a lepermetezett területek közelében laknak. És nemcsak az embereknél, hanem a földeken és a földek közelében élő rovaroknál, madaraknál és emlősöknél is. Nemcsak a permetek, hanem maga a modern, monokultúrás mezőgazdaság is óriási biodiverzitás- vesztéshez vezet, mert óriási földterületeket teszünk tönkre ezzel a romboló ételtermelési formával. A súlyos mezőgazdasági gépek összenyomják a talajt, így az évről évre keményebb és terméketlenebb, amit műtrágyával kompenzálunk, ami felborítja a talaj vegyi egyensúlyát, és aztán az eső és öntözés még belemossa a mérgező permeteket, így olyan körülmények alakulnak ki, amelyek hatására elhal a talaj mikroflórája, a létfontosságú talajbaktériumok.

Maga a vegyszerek előállítása óriási környezetszennyezéssel jár. Itt, az EU-ban ugyan azzal büszkélkedünk, hogy nagyon erős környezetvédelmi szabványaink vannak, de valójában ezt csak azért tudjuk biztosítani, mert a ténylegesen mérgező iparágakat már réges-rég kihelyeztük olyan országokba, ahol ezek a szabványok nincsenek.

Egy olyan világban, ahol minden mindennel szorosan át van kötve, ahol egyre több nyersanyag kell termékeink előállítására, és a termékek nagy része csak a fogyasztói társadalom kényelmét és egypár társaság, illetve milliárdos hasznát szolgálja, na egy olyan világban nem kap teret a biodiverzitás. Ugyanazokkal a folyamatokkal szennyezzük a bioszféránkat, amelyekkel bolygónk klímáját tönkretettük. Az esőerdők kivágása olajpálma-ültetvények érdekében nemcsak a légkörben található CO2-t növeli, hanem egyben az esőerdőkben élő állatfajok életterét is pusztítja, és a kihalásukhoz vezet.

Az ásványok, fémek és fosszilis nyersanyagok kitermelésére feltárt bányák szintén életteret semmisítenek meg. És amikor az ember saját életterét növelve hatol be mélyebben és mélyebben az állat- és növényvilág érintetlen területeire, azzal más állatfajok életterét veszi el.

Bolygónk egy zárt rendszer. Nem növekedhetünk a végtelenségig ilyen formában. Fenntarthatóan kell élnünk. És ehhez fenntartható gazdasági és társadalmi modelleket kell megvalósítanunk. A múlt évtizedek egyre erősödő fogyasztása rombolást hozott magával, és olyan gyorsan használódnak fel a rendelkezésünkre álló nyersanyagok, hogy ha így folytatjuk, akkor megfosztjuk a jövő nemzedékeit a jólét lehetőségétől. És ezt csak azért, mert a fogyasztást véljük a korral való haladás és a fejlődés netovábbjának.

A kutatások tisztán mutatják: 1000-szeres gyorsasággal süvít a fajkihalás a természetes fajkihaláshoz képest. Ez az emberi tevékenység hibája. A mérhetetlen kapzsiságot lehetővé tevő kényelem hibája.

Egy új képet kell alkotnunk arról, mi a jólét. A konzum egészen biztosan nem az.