Határtalan cinizmus

Most nem szeretnék a magyar státustörvénnyel foglalkozni, kizárólag a külügyi bizottság nyilatkozatára reagálnék, mivel ez a szöveg olyan magasfokú cinizmusról tesz tanúbizonyságot, ami nehezen összeegyeztethető a nemzetközi diplomácia gyakorlatával. A bizottság ugyanis nyilatkozatában arra a Párizsban aláírt magyar–szlovák alapszerződésre hivatkozik, amelyet a szlovák törvényhozás elfogadott törvényei által bizonyíthatóan több esetben megszegett. Az Alapszerződés 15. cikke foglalkozik a két ország területén élő „nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek” jogaival, és rögzíti, hogy a szerződő felek e tekintetben az Európa Tanács Keretegyezményében, az EBEÉ koppenhágai találkozójának dokumentumaiban, az ENSZ Közgyűlésének 135/47. számú nyilatkozatában, az ET 1201-es ajánlásában foglaltaknak megfelelően járnak el. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai érvényesítésének ellenőrzésére „ajánlási jogokkal felruházott” vegyes bizottság létrehozását javasolják. Mivel nincs okunk kételkedni a Magas Szerződő Felek következetességében, abban sem kell kételkednünk, hogy az ellenőrzésre hivatott vegyes bizottság megalakult, és rendszeresen ellenőrzi az Alapszerződés mindkét oldalú betartását. Ha ez így van, nyilván csak véletlenül kerülte el a Magyarországot képviselő tagok figyelmét az, hogy Szlovákiában ma is érvényesek a beneši dekrétumok, hogy a kárpótlási és földtörvény magyarellenes, hogy a szlovákiai magyar katolikusoknak ma sincs püspökük, hogy a szlovák alkotmány megkülönböztet államalkotó nemzetet és nemzetiségeket, hogy a nyelvtörvény diszkriminatív és a gyakorlatban használhatatlan, hogy a közigazgatási reformról rendelkező törvény nemzetiségellenes, a felsorolás viszont korántsem teljes. A magyar külügyminisztérium vagy akár a kormány is kellő bátorsággal felvértezve ezt a hiányosságot akár egyetlen hivatalos jegyzékben is pótolhatja, tudván, hogy a szerződés csak akkor érvényes, ha mindkét fél betartja. Súlyosabbnak vélem azokat a kérdéseket, amelyeket éppen a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa külügyi bizottságának tagjai és EP-képviselői megrendítő cinizmussal és ma már vérszemet kapva hanyag eleganciával kezelnek mind az EP-ben, mind az összes nemzetközi fórumon, sok esetben sajnos a szlovákiai magyar politikusok hathatós támogatásával. Felelősséggel és dokumentumokkal alátámaszthatón állítom, hogy a Peter Weiss vezette csapat számos esetben félretájékoztatta az EP-t, különös tekintettel az oktatásügyre, a kulturális szférára, a nemzetiségek szlovákiai helyzetét illetően, de a környezetvédelem területén is. Mivel az EP-ben elhangzott részigazságokat még az ott ülő szlovákiai magyar képviselők sem kérdőjelezték meg, az EP szinte fenntartások nélkül fogadta el a Szlovákiáról szóló országjelentéseket. Egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a beneši habitussal rendelkező Weiss kihasználva a szlovákiai magyarok lojalitását és visszaélve a magyar külügy toleranciájával, most kedvezőnek ítéli az időt a státustörvény megtámadására. Ez a praktika azonban csak látszólag irányul a státustörvény ellen, a valós cél Magyarország EU-s csatlakozási esélyeinek a rontása. Ez a folyamat nyomon követhető, elég csak Eduard Kukan külügyminiszter Magyarországgal kapcsolatos nyilatkozatait egymás mellé rakni.

A külügyi bizottság nyilatkozata egy nagyon veszélyes tendencia részeleme, amit mindenképpen kezelni kell. Arra kellene ösztönöznie az MKP felelős politikusait, hogy végre megszólaljanak és nyilvánosságra hozzák azon saját dokumentumaikat, amelyek esetleg csökkenthetik a külügyi bizottság tagjainak önbizalmát még annak az árán is, hogy megnyitja a koalíciós szerződést, amit már a jelenlegi kormánykoalíció minden más tagja megszegett. Azt sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy a bizottsági nyilatkozat ajánlói között kormánykoalíciós frakciókat is találunk. Elvi kérdésről van szó, ugyanis a nyilatkozat szerzőinek kizárólag az a fontos, hogy feszültséget szítsanak, hogy negatív jelzéseket küldejenek Magyarországról az E- felé. Ez az inkorrekt játék viszont rólunk, szlovákiai magyarokról is szól, tehát önvédelemből kell megszólalnunk, annak az árán is, hogy esetleg be kell ismernünk egy-egy korábbi tévedésünket.A szerző a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Választmányának elnöke