Határok és színterek

Irán börtönbüntetéssel és kivégzéssel fenyegeti játékosait, Szaúd-Arábia pedig nemzeti ünnepet rendelt el az Argentína elleni győzelem örömére.

A katari futball-világbajnokság a botrányok mellett egyre inkább a politikáról is szól. Már rég kiesett a foci a képből, nem számít, ki merre gurítja a labdát. Anglia után Irán is sokkolta a világot, amikor meghozta egyik legkegyetlenebb döntését: csak azért, mert a játékosok nem énekelték a nemzeti himnuszt, börtönbüntetésre és kivégzésre számíthatnak. A szaúdi király sem tétlenkedett az Argentína elleni győzelem után: nemzeti ünnepet rendelt el. Az állami intézmények tegnap bezártak, és mindenki úszhatott az örömben. A modern kor háborúit már a sportban is megvívjuk, hisz a nagy csaták után a királyok is ünneppel koronázták az ellenség visszaverését. Úgy látszik, Szalman szaúdi király ezt a hagyományt még nem feledte el.

Nem minden nemzet olyan toleráns és elfogadó, mint az angol. Valahol szembe lehet menni ennek is, viszont nem kell feltétlenül a macska bajszát húzogatni, van elég problémánk így is. Sőt, a világbajnokság elméletileg nem politikai hadszíntér, vagyis eddig nem volt az...

Az angoloknak szándékukban állt szivárványos karszalaggal pályára vonulni, viszont a FIFA és a katari szervezők ezt megakadályozták, mert úgy gondolták, a politikát mégis csak ki kellene hagyni a labdarúgásból. (Miközben ugyebár az egész egy nagy politika, de ez most más!) Valahol jogos ez a gondolkodásmód, hisz mindennek megvan a maga módja és kerete. Szép dolog, ha kiállunk valami mellett, sőt az ilyen kaliberű futballsztárok tömegeket képesek mozgatni és megtéríteni, hogy másként vélekedjenek egy-egy ügy kapcsán. De nézzük csak egyszerű szemmel! A futballista is egy alkalmazott, aki a csapatnak „dolgozik”. Az edzések és a mérkőzések a munkaideje, folyamatos terhelés alatt van, mint bármelyik munkavállaló a világon. A munkájával járnak kötelezettségek is, mint pl. a munkaruha. Jelen esetben a csapat meze, a szabályoknak megfelelő nadrág, cipő, zokni, sípcsontvédő és még a kapitányi karszalag is – mindennek egy adott formulának kell megfelelnie. Ugyanez van egy építkezésen dolgozó személynél is. Fel kell vennie a bakancsot, a fényvisszaverő mellényt, a sisakot, a szerszámövet stb. Ha az építőmunkás eltér a szabályoktól, akkor büntetést kap. Ha a FIFA által hozott szabályoktól eltér egy játékos, akkor ne csodálkozzunk, hogy büntetést kap! Teljesen egyértelmű az egyszerű ember számára, hogy bizonyos előírásoknak meg kell felelnünk.A provokációt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Aki egy kicsit is utánanéz az iráni politikának, az tudja, hogy a homoszexualitás ott elég érzékeny téma. Tavaly lefejeztek egy iráni fiatalt, mert kiderült, hogy meleg. Idén ősszel halálra ítéltek két LMBTQ-aktivistát. Azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy ártatlan emberekről van szó, akik mellett ki kell állni, de ezt a megfelelő színtéren kell megtenni. Ha egy futballmérkőzés kezdetén erősen jelezzük az ellenfélnek, hogy nekünk nem tetszik, amit csinálnak (lehet ez teljesen jogos), az provokációnak és felesleges feszültségkeltésnek minősül.

Ha szeretnénk kinyilvánítani, hogy mennyire támogatóak vagyunk, azt tegyük meg civil szervezeteken keresztül, esetleg szerepelhetünk ilyen témájú reklámban, készíthetünk saját videót, hangoztassuk a másságot a megfelelő médiumban! A szivárványos karszalagért kiszabott bírsággal sújtott focisták talán felvághattak volna azzal, hogy a FIFA megbüntette őket, mert ilyen címkéket viselnek, és gond nélkül kifizették volna, de felesleges szenzációhajhászás és pénzkidobás lett volna. Ennél nagyobb értelme lenne a bírságon megspórolt pénzt hasznosabb dolgokba fektetni – például az éhezőkre, az oktatásra, a betegségek elleni küzdelemre lehetne fordítani.