Három választás Csehországban

Májusban vagy június elején képviselőházi választásokra kerül sor, melyek során eldől, hogy a következő négy évben ki is fogja kormányozni nyugati szomszédunkat. Ősszel megújul a 81 tagú cseh szenátus egyharmada; a felsőházi mandátum hatéves. Ugyancsak ősszel, a tervek szerint a felsőházi választásokkal egy időben helyhatósági választásokat is tartanak, melyek következtében létrejönnek az első kerületi (megyei) önkormányzatok. A felsorolásból is látható, hogy a tét igen nagy. Nem véletlen tehát, hogy mintegy fél évvel a képviselőházi választások előtt már teljes gőzzel beindultak az előkészületek, folyik a jelöltek kiválasztása és a választók meggyőzése. A pártok helyezkednek, s megkezdődtek a háttértárgyalások a választások utáni lehetséges felállásról is. S hogy teljes legyen a kép, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy 2003 januárjában lejár Václav Havel mandátuma, Csehországnak ezért új államfőre is szüksége lesz.

Bár nyilvávaló, hogy a reális felállásról a választások fognak dönteni, s a választások alapján kialakult erőviszonyok minden elképzelést módosíthatnak, néhány dolog már most kezd körvonalazódni, s a pártok jelzik, ki kivel lenne hajlandó együttműködni, s milyen feltételek mellett. Érdemes ezeket a jelzéseket áttekinteni.

A legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy a három meghatározó politikai tömörülésnek jelenleg egyaránt nagyjából 20-25 százalékos a népszerűsége. Ez a szám azonban mindegyik esetében mást jelent: a kisebbségben kormányzó Cseh Szocialista Pártnál mérsékelt növekedést, ám az eddig a népszerűségi listákat vezető négyes koalíciónál, amely két parlamenti és két parlamenten kívüli párt szövetsége, csökkenést. A Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt támogatottsága viszont hosszú távon igen stabil. A jobboldali Klausék egyébként még egyetlen választáson sem kaptak 27 százaléknál kevesebbet, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A negyedik parlamenti erő – Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja – pedig stabilan számíthat a maga 10-15 százalékára. A kommunisták koalíciós potenciálja azonban jelenleg egyenlő a nullával, bár részben már kitörtek a körülöttük mesterségesen kialakított ketrecből, s a szociáldemokrata párton belül vannak erők, akik elfogadnák őket koalíciós partnernek.

Mivel Csehországban arányos választási rendszer van, szinte bizonyos, hogy egyetlen párt sem szerez 50 százalék feletti többséget a képviselőházban, így a jövőbeni kormány is valószínűleg koalíciós lesz, mégpedig két vagy három taggal. Az egy ellenzéki párttal való megegyezésen alapuló kisebbségi kormányzás, amelynek a mostani ciklusban vagyunk tanúi, a közeljövőben aligha ismétlődik meg, bár valamiféle változata nem kizárt. A polgári demokraták és a szociáldemokraták már jelezték is, hogy kivel lennének hajlandóak koalícióra lépni.

A Polgári Demokratikus Párt hét végi kongresszusán leszögezte: legszívesebben a négyes koalícióhoz tartozó Szabadság Unióval (alapítói Klaus pártjabeli szakadárok voltak), s szükség esetén a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárttal állna össze, mert azok ideológiája összeegyeztethető a párt programjával. Ráadásul ezek az erők már a Klaus-kormányok idején is együttműködtek, de személyi ellentétek miatt később elhidegültek. A négyes koalíció két kisebb pártja viszont senkinek sem kell. Kérdés, hogy erre a szétválásra hajlandó lenne-e a négyes koalíció Klaust nem éppen szívlelő vezetése. Klaus viszont most minden korábbinál erősebb pártjában: a kongresszuson a küldöttek 91 százaléka adta rá szavazatát.

Ha a szociáldemokraták nyernének, akkor a kereszténydemokratákat szeretnék partnernek, számukra a Szabadság Unió teljességgel elfogadhatatlan. A négyes koalíció a maga egészében tehát itt sem szívesen látott menyasszony. A kommunistákkal való országos szintű együttműködést egy pártkongreszszusi határozat tiltja. Tudni kell azonban, hogy a határozatot egyre erőteljesebben bírálják, s alacsonyabb szinten a két baloldali erő együttműködése sok helyen már évek óta valóság. Újdonság, hiszen korábban eretnek gondolatnak tartotta mindkét fél, hogy most már mind a polgári demokraták, mind a szociáldemokraták el tudnak képzelni egy nagykoalíciót is, tehát az eddig az úgynevezett ellenzéki szerződés alapján együttműködő két párt koalíciós kormányzati együttműködését. Klausék kongresszusán erről az egyik alelnök beszélt nyíltan, míg a szociáldemokraták nevében Vladimír Špidla pártelnök nyilatkozott. „Meggyőződésem, hogy képesek vagyunk egy jó koalíciós szerződés alapjait kidolgozni, s azt felajánlani lehetséges partnereinknek. Azután már csak rajtuk fog múlni, hogy létrejön-e a koalíció vagy sem” – mondta Špidla, nyilván nem csak Klausékra célozva.

A nagy kérdés, mi lesz akkor, ha a négyes koalíció győz. Ez a jobbközép csoportosulás nagyon heterogén ugyan, nagyok a belső torzsalkodások és ellentétek, de a lakosság egy része számára mégis ez jeleníti meg a reményt, hiszen még nem kormányzott, tehát valami újat hozhat. Ez azonban csak részben igaz, részben csalóka látszat, mert az uniósok lényegében Klaus pártjának szakadárai, akik Klaus miatt váltak meg a polgári demokratáktól, a kereszténydemokraták és a Parlamenten kívüli Polgári Demokrata Szövetség pedig szintén részt vett a korábbi jobboldali kormányokban. A négyes koalíció vezetői azt hangoztatják, hogy legszívesebben a Polgári Demokratikus Párttal szövetkeznének, ha az lemondana Klausról. Egy ilyen követelés a legutóbbi fejlemények alapján is teljesen irreális. Más cseh politikai pártok támogatottsága elenyésző, nem haladja meg az egy-két százalékot, s ezért nem is valószínű, hogy bármelyikük is át tudná lépni jövő tavasszal a képviselőházba való bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. A képviselőházban tehát minden bizonnyal maradnak az eddigi pártok, s megerősödik a többé-kevésbé kétpólusú politikai színpad. Valamivel több mint hat hónappal a cseh parlamenti választások előtt a jelek szerint tehát még három esélyese van a megmérettetésnek, s ráadásul semmiféle új politikai erő nincs a láthatáron. A megfigyelők többsége mégis úgy gondolja, hogy legnagyobb eséllyel a polgári demokraták és a szociáldemokraták indulnak, s a cseh politikai színpad két legerősebb pártjának döntő szava lesz a jövőbeni kormány kialakításában.A szerző prágai munkatársunk