Három kihívás

Legalább három akadályt kell leküzdeniük a leendő tárgyalások résztvevőinek.

Az elsőt az elmúlt esztendők során felgyülemlett előítéletek, a még mindig nem csituló árulózások jelentik. Méghozzá legalább 1998 óta, amikor az akkori három magyar párt egyesülése idején az FMK, majd az MPP tagjait gúnyosan, „liberókként” bélyegezték meg. Bő egy évtizede a Híd párt megalakulása után ez a sárdobálás tovább fokozódott, s máig sem ért véget. Hangereje, káros hatása azonban lényegesen csökkenhet, mert Bugár Béla és Csáky Pál politikai szerepe is csökkenőben, rivalizásuknak következésképpen már nincs számottevő hatása. Egyre inkább a fiatalabb nemzedékek veszik át a stafétabotot. Forró Krisztián, Sólymos László és Mózes Szabolcs sem tartozik az elfogultak közé. Nekik és társaiknak viszont meglehetősen szétszóródott sereget kell összeverbuválniuk. Ami nem lesz egyszerű, mert a hazai magyar összefogás rendíthetetlen hívein kívül ebben a táborban főleg a magyar pártok viszálykodása miatt kiábrándultak, közügyeink iránt immár közönyösek vesztegelnek. Elsősorban az utóbbiak közül mind többen a szlovák pártok felé fordultak, amit a Progresszív Szlovákia magyar platformjának megalakítása jelez, miként az a tény is, hogy Dél-Szlovákiában viszonylag sokan, köztük feltehetően a magyarok is,az OĽaNO-ra szavaztak.

Az óhajtott közeledés egyik legnagyobb akadályát az MKP és a Híd eltérő értékrendje jelentheti.

Az előbbi továbbra is ragaszkodik az etnikai politizáláshoz. Berényi József szerint csak a Híd magyar ágával óhajtanak tárgyalóasztalhoz ülni. Sólymos László viszont pártjával nem mondott le valamennyi hazai kisebbség érdekképviseletéről. A tisztújítást követően a Hídnak ruszin nemzetiségű alelnöke is van. Forró Krisztián első pártelnöki nyilatkozataiban a kölcsönös kompromisszumok fontosságát hangsúlyozta, ami valóban nélkülözhetetlen az egyezség kivajúdásához. Marad viszont az a dilemma, vajon találnak-e olyan megoldást, amely megőrzi a két párt identitását. Berényi egyértelműen egyesült magyar politikai formáció létrejöttét tartja kívánatosnak, egyszersmind valamilyen egyezséget helyezett kilátásba a ruszinokkal. Arról viszont nem tett említést, hogy a Hídnak szlovák, roma és más nemzetiségű szimpatizánsai is vannak. Igaz, a létszámuk alaposan megcsappant. Így aztán érthető, hogy ez a párt idén februárban csupán 2,05 százalékos támogatottságot ért el.

Az MKÖ sokkal jobban szerepelt, de a 3,9-es eredmény is sokak számára csalódást jelentett.

Ha egy listán indulnak, akkor éppen becsusszantak volna a pozsonyi képviselőházba.

Ami jó alapot jelenthet a tárgyalásokhoz. Ugyanakkor az AKO ügynökség legújabb adatai szerint az MKP-ra jelenleg mindössze a megkérdezettek 2 százaléka voksolna, a Hídra fele annyian. A feltételezett hibaszázalék ellenére bőven van tehát hova fejlődnie nemcsak a két, hanem a többi érdekelt magyar pártnak is. Már most némi zavart kelthet, hogy a Híd először az MKP-val tárgyalna, az utóbbi viszont az Összefogással kezdené az egyeztetést. A mostani erőviszonyok alapján alighanem ez a forgatókönyv válik valóra.

Addig azonban az érdemi tárgyalásokat megelőző politikai előjátékot, kötetlen eszmecserét szerveznek Mózes Szabolcsék jövő csütörtökre Gombaszögön, ahova a magyar pártok, továbbá a civil szervezeteink vezetői, valamint a véleményformáló polgármesterek hivatalosak. Ezeken az informális, mégis fontos eszmecseréken megkezdődhet a pozíciók és a feladatok felmérése, amely az első fontos lépés a szlovákiai magyarság önösszeszedésének rögös útján.