Harmincháromezer koronás nyugdíj – elméletben

Valószínűleg egyetlen illetékes – beleértve a jegybank elnökét is – sem hitt a fülének, amikor megtudta, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a Dopravná bankával szembeni csődeljárás során a kisbetéteseknek milliárdokat kifizető Betétvédelmi Alap nem számít hitelezőnek. A döntés a testület legellentmondóbb tagjának vezetésével született, aki egyebek között azzal vált hírhedtté, hogy baltával törte fel a tőle elvett szolgálati lakást.

A Legfelsőbb Bíróságon uralkodó állapotok már régóta ismertek, és a parlament is próbált változtatni rajtuk, csak éppen néhány kormánypárti képviselő közreműködésével az ellenzék ezt sikeresen megakadályozta. Štefanko bíró elfogult döntése miatt nemrég a szlovák állam pert vesztett Strasbourgban. Megeshet, most sem marad más megoldás, csak lassan ott járunk, hogy Štefanko miatt a felperes és az alperes szerepében egyaránt a szlovák állam „ég” majd le a nemzetközi közvélemény előtt. A tragikomikus bírósági döntés közel 20 milliárd koronás banki csődeljárásokat érint, így nem is csodálkozhatunk, hogy valószínűleg a leggyorsabb hazai törvénymódosítási folyamatot váltotta ki. A kormány csütörtökön délután, a parlament pedig este rendkívüli ülésen hagyta jóvá a betétvédelmi törvény félmondatos módosítását, amely után még egy Štefanko-féle figura sem vonhatja kétségbe a kisbetétesek védelmére szolgáló alap szerepét.

Politikailag nagyon kockázatos helyzetbe került a kormánykoalíció jobboldali része azzal, hogy a Devín Bank csődbiztosaiként a pártjaikhoz köthető jogászokat neveztek ki. Főként azért, mert egyetlen napon múlott, hogy munkájukért nem 500 millió, hanem csak 10 millió korona üti a markukat. Márpedig az eset abba a kategóriába tartozik, amikor a kisemberek számára is könnyen érthető a különbség (szemben a HZDS-esek milliárdos kaliberű rafinált húzásaival). Vagyis, míg a Devín Bankot a közvélemény eddig egyértelműen a Demokratikus Baloldal Pártja politikai bűnének könyvelte el és ez jócskán rányomta a bélyegét a párt támogatottságára, könnyen megtörténhet, hogy egyetlen vitatható eset miatt a kormánypártok is belekerülnek ebbe a zsákba. A visszaútnak több lehetősége is van, a négy kinevezett ügyvéd vezetője tegnap be is jelentette lemondását. Abban teljesen igaza van, hogy nem ők az érdekesek, hanem azok, akik milliárdokat tüntettek el a bankból. Felderítésük azonban nem a csődbiztosok, hanem a gazdasági rendőrség feladata, így feleslegesen hivatkoznak arra, hogy esetük kiteregetése a felelősök menekülési akciója (ami egyébként valószínűleg így is van). Csak érdekességként: ezentúl a csődbiztosokat nem az illetékes bíró kénye-kedve szerint, hanem egy lista alapján folyamatosan haladva nevezik ki. Az is érvényes, hogy a legnagyobb hitelezők leválthatják a csődbiztost, és olyant rakhatnak a helyére, aki szerintük megfelelően kezeli a rábízott vagyont.

A héten, többéves halasztgatás után, bejelentették a nők nyugdíjkorhatárának emelését. Ezzel valós formát öltött az eddig csak politikusi szónoklatokban létező nyugdíjreform, és talán egy kicsit reménykedhetünk abban, hogy az elkövetkező évtizedeket nem az összeomlás szélén ingadozó nyugdíjrendszer jellemzi majd. Ehhez egy érdekesség. Amikor a hetvenes évek végén összeomlott a chilei nyugdíjrendszer, bevezették, hogy mindenki kizárólag a magánnyugdíjalapok által vezetett saját számlájára utalhatja a járulékát. A rendszer bevált, és a világ azóta csodálattal adózik előtte. A héten az egyik lapban a szerző kiszámította, hogy ebben a rendszerben a hazai átlagbérek és a jelenlegi befizetési kötelezettség mellett a magánnyugdíjpénztár ügyfelének 42 évi munkaviszony után 33 700 koronás havi nyugdíj járna. Miután a hazai nyugdíjasok ennek egyharmadával is teljesen elégedettek lennének, a nyugdíjreformról talán hamarosan meginduló vita során az illetékeseknek feltehetnék a kérdést, vajon miért nem lehet ez nálunk is így. Pedig az átmenet során keletkező hiány fedezése nem megoldhatatlan feladat – valószínűleg elegendő lenne hozzá a Szlovák Gázművek teljes magánosítása.