Harmatgyönge kormányunk álmai

Ami viszont egyértelmű csalódás, hogy a kormány nem merte meglépni azt az időszerű és hasznos lépést, amellyel a nyugdíjas korú állami alkalmazottakat válaszút elé állították volna: vagy nyugdíj, vagy munkahely. A nyugdíjasoktól természetesen nem kell elvitatni a további keresethez való jogot. Viszont az sem helyes, hogy tanárok (rendőrök és egyéb állami alkalmazottak) akár hetvenéves korukig gyakorolják hivatásukat, az alap- és középiskolákba pedig lassan külön papírszelektáló-konténereket kell rendelni a frissen végzett fiatal pedagógusok kazalnyi beérkező kérvényét elraktározandó. A kormány ismét visszalépett egy ésszerű döntéstől, ami ráadásul nem is lett volna annyira radikális. A pangó munkahelypiac biztosan kapott volna egy löketet, ezrek tudtak volna képzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. Ehelyett marad a jelenlegi helyzet, amelyben mindenki köteles spórolni a munkaerővel, így az sem baj, ha fizika szakosok tanítanak történelmet. Pénz nincs, de díszes kivitelezésű szlovák állami szimbólumokra kell, hogy legyen, azok nélkül tényleg értelmét vesztené az egész „víchovno-vzgyelávací procesz”. Eugen Jurzyca egyébként jól teszi, hogy minden gyereket meg akar taníttatni angolul. A végzősöknek legalább megadatik a lehetőség, hogy külföldön találjanak munkát, amivel még a hazai munkanélküliek száma is csökken. Csak azt nem tudjuk, kinek lesz ez jó. Nyilván a nyugdíjasok is azt szeretnék, hogy unokáik dolgozzanak. Azért azonban, hogy a törvényben mi van, nem ők a felelősök, mindenki úgy segít magán, ahogy tud. A felelős a kormány, amely megálmodott magának egy programot, amit nem tud teljesíteni. Meglengettek az orunk előtt egy okos törvényjavaslatot, aztán lehúzták a vécén.