Harc az űrért

Így például szinte fétis a magyar újságírásban Kim Dzsong Un észak-koreai vezér atomrakétáinak ügye, bár jó eséllyel kilőni se hagynák neki. És ha feljutna a levegőbe, akkor sem biztos, hogy a célra tartana; az pedig a Dél-Koreába telepített elhárítórendszer miatt még kevéssé valószínű, hogy célba jutna. A hagyományos hidegháborús személetünk továbbélése ez – persze nem teljesen alaptalanul –, hogy méricskéljük az atomrakétákat.

Ugyanígy számoljuk, hogy hány amerikai katona állomásozik német területen – most épp e körül forog a vita, hogy a megmaradó több mint húszezer G. I. elég lesz-e. Ez is a hagyományos számolgatás része. Releváns az utolsó ütközetben lenne, amikor tényleg hús-vér katonák csapnának össze európai területen. Releváns a pszichológiai elrettentésben, de most már ezzel egyenértékű néhány más, jóval kevésbé látványos terület.

Számtalan új hadszíntér van, amely megelőzi a konvencionális konfliktusok kitörését. Máshogy fogalmazva: technikában és tudásban már meg lehet nyerni a háborút azelőtt, hogy az első lövés eldördülne.

Ez régen sem volt nagyon másképp, leszámítva, hogy nem volt ennyire könnyen kivitelezhető a mérnöki tudás és know-how eltulajdonítása, mint ma, amikor az online kémkedés csak úgy termeli a kutatási eredményeket a hadiiparnak.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a biológiai-egészségügyi vonal újra elnyeri méltó helyét a katonai tervezők asztalán. A számítástechnikai, informatikai tudás magasabbra került. Régóta egyértelmű a katonai szereplők számára, hogy egy nagyobb hadszíntér mozgásban tartásához mennyire elengedhetetlen a modern kommunikáció – gondoljunk csak bele, GPS-szel történő célpontmegjelöléstől az egységek közti kapcsolattartáson át a műholdas kommunikációig mennyi adat megy keresztül a hálózaton.
A hidegháború egyik látványos összecsapása volt az űrverseny is.

Ki visz fel élőlényt, embert az űrbe, a Holdra; milyen műholdakat hova tud állítani? Ám a kilencvenes években már sem Oroszország, sem a győzelmi mámorban lévő USA nem ölt a korábbihoz hasonló összegeket az űrkutatásba. Ez mostanra véglegesen megváltozott.

Trump újraválasztása esetére Holdra szállást ígér, és állomást a marsi misszióhoz. A kínaiak szintén űrbeli állandó jelenlétüket fejlesztik. Az oroszok műholdgyilkos kísérleteket végeznek – legalábbis ennyiről van tudomásunk. A Hold és az űrből érkező nyersanyagok tulajdonjogi kérdését több ország elkezdte szabályozni! Képzeljük el a pillanatot, amikor Kolumbusz először érkezett vissza Európába. Mindenki előtt világos, hogy van egy egészen új, meghódítható terület. Verseny indul azonnal: hiszen akármi is van ott, biztos, hogy valamire jó lesz. Az űr ehhez képest nemcsak nyersanyagokat rejt, hanem elképesztő harcászati lehetőségeket is, nem véletlen, hogy az amerikai, orosz és kínai oldalon is fejlesztik az űrből (is) használható szupergyors csapásmérőket, és más, pár éve még scifibe illő eszközöket. Már az űrért megy a harc. Trump megalakította a katonai űrparancsnokságot (Space Command), tehát tavaly óta az USA nyíltan vállalja az űr militarizálását. Érdemes a koronavírus és a gazdasági válság közepette is figyelni az űrversenyt, mert a győztes itt mindent visz.