Hálózatos gazdaság

Az Uber egy olyan közösségi taxiszolgáltatás, amelyik egy egyszerű ötleten alapul: bárki a részévé válhat egy globális csoportnak, amelyben az interneten fuvarokat szerveznek le a potenciális sofőrök, az utasok pedig megkeresik a számukra megfelelő autóst. Eközben a szolgáltató begyűjti a megállapított tarifát és megvalósítja a kapcsolódó tranzakciókat, valamint lefog a tarifából némi províziót. Az eset nem egyedi. Az internet elterjedése elhozta magával azt a jelenséget, hogy viszonylag kevés energiával magunk is nyújthatunk szolgáltatásokat jutányos áron, ötletszerűen, a szürkegazdaság határán egyensúlyozva, megbontva a gazdasági hálózatok korábbi rendszerét. Az Ubert a taxisok utálják és veszélyesnek tartják, az utasok viszont szeretik. Az előbbi félnek nem tetszik, hogy az amatőr (vagy sokszor csak látszólag laikus, valójában a szolgáltatásból élő) sofőrök lenyomják az árakat, a tevékenységükkel pedig beleavatkoznak az adott területen ténykedő társaságok munkájába. Tehetik ezt úgy, hogy nincsenek belépési, adminisztratív költségeik, melyek szabályozzák a piacot. Az utasok viszont hasznot húznak a rendszerből, hiszen többnyire rugalmasabb kínálattal, emberközpontúbb hozzáállással és olcsóbb árakkal találkoznak. A struktúra a nyugati nagyvárosok tapasztalatai alapján képes fenntartani önmagát, ha kellően öntudatos a célközönsége. Az utazgatás közösségivé szervezése nem számít szokatlan jelenségnek az ágazaton belül. Romániában például annyira megszokottá vált a fizetett stoppolás intézménye (a sofőrnek sok esetben illik csúsztatni némi aprót), hogy azt legújabban törvényben próbálják tiltani és büntetik a fuvarért pénzért kérő megélhetési sofőröket. A fizetetlen stoppolás Szlovákiában és Magyarországon is az utazás megszokott, bár rugalmatlan és kevéssé tervezhető módja. Ezt a két jelenséget próbálná meg összekapcsolni az Uber.A szolgáltatás szerkezete és sikere több kérdést felvet a közgazdászok számára, de társadalmi betülete is van. Adódik a kérdés, miként tartható fent a mesterséges monopolhelyzet akkor, ha a közösségi médiát aktívan használó önkéntes belépők képesek megingatni, helyettesíteni az érintett cégeket. A szociális hálózatok elterjedése és azok profi kihasználása pedig segít abban, hogy saját magunk is javíthassunk a sorsunkon, könnyebben forgalmazzuk a saját termékeinket – legyen az egy fuvar, egy kézműves munka, vagy a háztáji zöldség. Csak meg kell találni a megfelelő platformokat, ahol el lehet azt adni, egyben ki kell alakulnia a közösségnek, ami minderre vevő. A szlovákiai magyar közeg pedig ebbe a versenybe néhány éves lemaradással ugyan, de bekapcsolódhat.