Hallgatagabb többség

Most tíz éve is választásokra készült az ország. A jelenlegi és az akkori hangulat között talán az a legmarkánsabb különbség, hogy 1992-ben a demokrácia minden híve azzal érvelt: „majd ha megszólal a hallgatag többség!”. Még felkészült társadalomtudósok is abban reménykedtek, hogy az addig hallgatag demokraták majd helyreutasítják a hőzöngő nacionalistákat, a javíthatatlan bolsevikokat és a rendszerváltás fanyar gyümölcsét – a HZDS-t. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy itt vagy nem létezik józan többség, vagy megszeppent, és hallgatagabb, mint tíz éve volt. Hat hónap múlva megtudjuk, hogy a viszonyokkal elégedetlenek legalább akkor hallatják-e hangjukat, amikor szabad. Mert vajon szabad-e a kisvállalkozónak tiltakoznia a bank hitelfolyósítási packázásai ellen? Vajon a földművesnek szabad-e felemelnie a hangját, ha szélhámosnak adta el termékét, és a vételárat még egy év elteltével se kapta meg? Vajon tiltakozhat-e a munkás, ha munkáltatója a kirúgás lehetőségével zsarolja? Egyénenként mindenki tiltakozhat az igazságtalanságok ellen, csak éppen nincs értelme. A bank dönti el, kinek folyósít hitelt, a bíróság 2-3 évi pereskedés után dönti el, hogy a terményfelvásárló köteles a földműves követelését kiegyenlíteni. Arról pedig jobb nem beszélni, hogy a munkaerejét áruló emberek milyen rafináltan vannak kiszolgáltatva a munkaadóknak. Négyévenként van módja a „hallgatag többségnek” véleményt nyilvánítani; a szavazófülke csendjében nagyot kiálthat. Szónoki kérdés, úgy működik-e a választási rendszer, hogy a hallgatagok nagyot kiáltásának hatására változzanak is a viszonyok. Van erre a politikai elitben hajlandóság? Hadd ne próbáljak úgy válaszolni, hogy sorra veszem a rendszerváltás óta működő pártokat, mindegyiküket aszerint jellemezve, melyik mit ért el az ország lakhatóvá tételében. Abban a hallgatag többség minden tagja megegyezik, hogy rosszul mennek a dolgok. Egyetlen pártról se mondható el, hogy önzetlenül törekedett a hallgatagság megtörésére. Az az erős párt is törpévé zsugorodott, amelynek javára 4 éve már-már megtört a csend. Tehát ne a pártok felől próbáljuk megközelíteni a kérdést, hanem a személyiségeket szemügyre véve. Tanulságos lenne közzétenni a politika főszereplőinek 12 év alatti névsorát. Kudarcunkban talán az is közrejátszott, hogy alig változott ez a lista. Csak nem ettől lett még hallgatagabb a többség?