Hajóbarkácsolás

Miért is éltem a bibliai hasonlattal? A válasz egyszerű: ha a bárka abban az időben partot ért, akkor most is kell, hogy legyen esély rá! Többen keresik a partot, amely hol közelinek, hol távolinak tűnik. Közelinek, mert tényleg nagyon közel vannak egymáshoz. Távolinak azért, mert mi emberek oly távolra sodródtunk egymástól. Most, amikor olyan technikai találmányokkal találkozunk, amelyek bármikor, bármilyen feltételek mellett partra segíthetnek, leküzdhetőnek tűnik minden akadály, feltéve, hogy nem az emberek adó-vevő készülékében van a hiba.

Sokan érezzük úgy, hogy a két part között céltalanul kóválygunk, és nem tudjuk vagy már nem is akarjuk elérni a partot. 2019. május 25-én az európai uniós választáson már jelét adtuk, hogy valahol megtorpantunk, hitünkből vesztettünk. Nincs képviselőnk Brüsszelben. Érdekelt ez valakit? Nem hiszem. Talán akkor nem is gondoltunk arra, hogy a 2020-as év februárjának szökőnapján a brüsszeli kiesést csak tetézi, hogy a pozsonyi Dunához sem jut el a bárkánk.

Ez jól jött másoknak, akik képviselni akarnak bennünket, de tapasztalatból tudjuk, hogy csak a saját képviseletünk az elfogadható és hiteles. Az erről szóló írások, fejtegetések nagy része megegyezik abban, hogy valahol hiba van. De hol? A régmúltban, a közelmúltban vagy talán a jelenben kell keresni, vagy kell-e még keresni?

Tekintettel az előttünk álló idő rövidségére, ami a parlamenti választást illeti, szerintem már nem a hibát, hanem a megoldást kellene megtalálni. Megoldás pedig létezik, és nem is kizárásos alapon, tehát nem úgy, hogy valaki megmondja, ki menjen és ki maradjon a bárkán. Az efféle megoldások a nem megoldások sokaságát gyarapítják. Tudom, a választóknak nagyon is elegük van a politikából, a politikusokból pedig hatványozottan. A baj csak az, hogy politika politikusok nélkül – akárcsak foci focisták nélkül – nem létezik. No már most, akárhogy is van, bármennyire is haragszunk a focistáinkra, legközelebb is kimegyünk a stadionba vagy leülünk a tv elé, és szurkolunk nekik a jobb eredmény reményében. Ez van a politikában is, ebben bíznak a politikusaink is – csak nehogy elbízzák, újra elszámolják vagy már felszámolják magukat! Mi, választók kovácsoljuk össze a csapatot, mi küldjük őket a parlamentbe – vagy a süllyesztőbe.

A megoldás nem az, hogy lesz ahogy lesz alapon azt mondjuk: bennünket ez már nem érdekel, és az jut be, aki akar. A minap olvastam a következő gondolatot: „Ha semmiképpen sem győzhetek, végül azt mondom: mi az ördögnek harcolok?” Sokan számítanak arra, hogy újfent magyar parlamenti képviselet nélkül maradunk.

Kevés nagyon az idő, de egy jó bárkát még összehozhatunk, miközben vigyáznunk kell az elemek egybeillesztésére. Nagyon komoly munka ez, de biztathat és erőt adhat Oravecz Nóra gondolata, amely nagyon megfontolandó minden közszereplő és nem közszereplő számára. Ő ezt írja: ,,Ne add fel! Menj bele a kihívásba, és csináld végig! Ne nézz körbe, csak a feladatra koncentrálj! Ha folyton másra koncentrálsz, máris vége. Hagyd, hogy a feladatod irányítson, csak vele foglalkozz! Merj benne lenni, harcolni és nem feladni! Viseld el a fájdalmat, a kellemetlenséget, a nehézségeket, mert azok vezetnek majd előre. Azok visznek el a célhoz. És tudod, lesz, akinek nem fog tetszeni az, amit csinálsz – de te csak folytasd tovább egészen addig, amíg a szíved azt súgja. Csak rá hallgass, senki másra.”

Amikor a bárkánk kész lesz, mindenki ráférhet: ismerős és nem ismerős, barát és nem barát, persze politikus is, ha célba akar érni. Tudjuk jól, hogy vannak óriási győzelmek és elkerülhető vereségek, én az utóbbit szeretném elkerülni.