Ha hallgattál volna…

A szervezet szerint Esterházy János többszörösen rászolgált a díjra, hiszen 1939-ben aktívan bekapcsolódott az üldözött zsidók Magyarországra való menekítésében, és egyetlen képviselőként nemet mondott a zsidóüldözésre a szlovák parlamentben.

Ennyit a tényről, amely egy hosszú vitát zárt le, többé-kevésbé megnyugtatóan. A vita azonban csak morális szinten van lezárva, mert Esterházy az egykori Szlovákia állampolgáraként továbbra is háborús bűnösnek számít, hiszen a mai napig nem rehabilitálták. Nyilván a szlovák államiság megrendülését vélik látni azok, akik ellenzik az antifasiszta politikus rehabilitációját. Ebben a szellemben nyilakozott Ivan Gašparovič, Szlovákia elnöke is, aki a Bojovník szlovák antifasiszta lap idei 18. számában azt találta mondani, hogy „szobrot állítani Kassán Esterházynak, aki Hitler és a fasizmus híve volt, helytelen”. Kijelentése nagy felháborodást váltott ki, amit az elnök úr később még megfejelt a V4-es államfők találkozóján tartott sajtótájékoztatóján, amikor úgy mentegetőzött, hogy „Esterházy Szlovákia állampolgára volt, és a szlovák törvények vonatkoztak rá”, s hogy „a néhai politikus a pozsonyi parlamentben nem szavazott a zsidó deportálások ellen, miként azt Magyarországon gyakran állítják, hanem tartózkodott a szavazáskor”.

A történelmi tényeket ismerők tudják, hogy a szlovák parlamentben kézfelemeléssel szavazták meg a zsidók deportálását lehetővé tevő törvényt, miközben Esterházy tüntetően, karba tett kézzel ült, minek előtte a parlament elnökével nyilvánosan közölte, miért fog a törvény ellen szavazni. Peéry Rezsőtől tudjuk, hogy a szavazás után a házelnök alig tudott rendet teremteni a felháborodás miatt. Már önmagában ennyi elég lett volna, Esterházy azonban a törvény életbe lépése után zsidók tömegét mentette meg, útlevelet szerezve nekik, és segítette őket Magyarországra menekülni, olykor a saját gépkocsiján. Mi több, a Tiso-féle „fasiszta Szlovákiából” menekültek további sorsát is figyelemmel kísérte a Horthy-féle „fasiszta Magyarországon”.

Gašparovič kijelentéseiből nyilvánvaló, hogy a jogász végzettségű elnök részéről nem elszólásról, netán tudatlanságról van szó. Ivan Gašparovič annak a szlovák politikának a mai megtestesítője, amely úgy retteg Esterházytól, mint ördög a szenteltvíztől, mert máig élő lelkiismeretét jelenti a szlovákságnak. Az ilyen tiszta embert, aki világító lámpásként keresztényi erkölcsi és emberi tartást, követendő példát jelenthet, nem szabad piedesztálra emelni. Le kell járatni, hiszen haló porában is veszélyes, mert a szimbólumok mindig is veszélyesek voltak. Az elnök úr nyilván azzal is tisztában van, hogy Esterházy mindvégig elkötelezettje volt a magyar–szlovák megbékélésnek, mi több, síkra szállt a szlovák autonomista törekvések mellett. Ennyi bűn egy ember részéről több, mint megbocsáthatatlan. Az ilyen karakter haló porában is veszélyes.

Remélem, hogy az ADL kitüntetésének hírét Ivan Gašparovič is „megtalálja az asztalán”, és elgondolkodik afölött, ki az, aki rossz hírét kelti országának és nemzetének. S levonja a konzekvenciát. Ha nem, legalább bölcsen hallgat.