Gyógyítók és betegek

Tudom: nem könnyű az orvosok, a nővérkék helyzete, nincsenek túlfizetve, és sorolhatnám a gondokat, amelyekkel nap mint nap szembe kell nézniük. Életeket mentenek, gyógyítanak, de az utóbbi időben ismerőseim körében annyi történetet gyűjtöttem össze a negatív tapasztalatokról, hogy talán nem árt szót ejteni róla. Hogyan is mondta nem is olyan régen Zajac miniszter? Rengeteg kiváló szakember van itt, csak azt kellene megtanulniuk, hogy ne „áruként” tekintsenek a betegre. Csak úgy mellékesen jegyzem meg: lehet, hogy az orvosi ellátás szempontjából sokkal hatékonyabbak a rendelők, de néha úgy érzem, már ezzel is jó néhány dolog „el lett szúrva”. Hogy a betegeknek kell az orvos elé „járulniuk”, ramaty állapotban akár órák hosszat a rendelőben várakozniuk, az orvos pedig egymás után „beveszi” őket. Szalagon. Szóval mint az árut. Lássuk be, nem véletlen, hogy régen nem a rendelők, hanem a háziorvosok voltak divatban. Mert mégiscsak logikusabb, hogy az egészséges szakember látogassa meg azt, aki beteg, akinek fájdalmai vannak, aki segítségre szorul, és nem fordítva. Persze lehet, hogy tévedek... (Most nem a kórházról beszélek, természetes, hogy nem vihető mindenkinek az otthonába az összes komplikált műszer vagy egy műtő teljes felszerelése.) Annyi azonban talán az orvostól, a nővértől is elvárható, hogy tudatosítsa: az ember nem jókedvében keresi fel, nem azért, mert éppen volt egy szabad órája, és semmi jobb ötlete nem akadt. Ellenkezőleg: az emberek többsége egyáltalán nem szeret orvoshoz járni. Mert az annyit jelent, hogy valami baja van. Aggódik, retteg, nem túl komoly-e a dolog. És nem elég a maga baja, nyersen, lekezelően beszélnek vele. Mintha alacsonyabb rendű lenne. Vagy mintha azt hinnék, elég, ha a testét próbálják meggyógyítani. A lelkébe nyugodtan bele lehet gázolni. Pedig hát a kettő, mármint test és lélek, összetartozik. Nem általánosítani akarok, hiszen ismerek remek orvosokat, akik amellett, hogy jó szakemberek, azzal is erőt öntenek a betegbe, ahogyan beszélnek vele. Ismerek olyan nővérkét is, aki nemcsak a kötelező munkát végzi el morgás nélkül, hanem még saját készítésű, helyes kis őrangyallal is meglepi a szomorú beteget. Tudom, nehéz anyagi helyzetben van az egészségügy. De a tapintatosság, a normális emberi hang tényleg nem kerül pénzbe.