Gyimesi és Taraba gúnyirata

A képviselők egy rendkívül bonyolult, de kívülről látszólag nagyon egyszerű megfogalmazással igyekeznek megtiltani, hogy középületekre kifüggesszék az LGBTI-közösség szimbólumát. Dióhéjban ennyi az egész.

A részletesebb fejtegetésünk elején pedig lássunk egy kvízkérdést: melyek azok a szimbólumok, melyek akármilyen szexuális irányultságot propagáló közösségek, mozgalmak, szervezetek és ideológiák jelképének minősülnek? A válasz után nem kell enciklopédiákban kutakodni vagy egészen addig guglizni, amíg teljesen füstölni fogunk az igyekezettől! A felelet egyszerű és egyértelmű: szivárványos zászló. Illetve, legalábbis a nemrég előterjesztett törvényjavaslatban, így definiálta a dolgot két címzetes szakértő: Gyimesi „Juraj” György és Tomáš Taraba.

Természetesen, csakis elméletileg, a két törvényhozó nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az általuk javasolt törvénymódosítás más szimbólumokra is vonatkozhatna, de azok őket nem igazán érdeklik. És ezt nem is titkolják. Elég egy futó pillantást vetni a tervezet indoklására, ami mellesleg valóságos stilisztikai gyöngyszem: „Az utóbbi időben fokozatosan virágzik az a trend, hogy a Szlovák Köztársaság bizonyos szervei vagy közintézményei nyilvánosan támogatnak néhány ideológiát, főleg az ilyen ideológiát prezentáló zászlók kifüggesztése révén.” Tegyük a kezünk a szívünkre, s most őszintén valljuk be: a szivárványos zászlón kívül vissza tudunk emlékezni másikra is, mely az utóbbi időben ezzel kapcsolatban felhívta volna a figyelmet?

Vagyis, egyszerűbben szólva: Gyimesi és Taraba egy rendkívül bonyolult és látszólag általános megfogalmazással be akarják tiltani, hogya középületekre az LGBTI-közösség szimbólumát kifüggesszék. És lényegében semmi mást. Szerintem ők maguk sem sejtik, milyen más zászlót tilthatna még be a törvényjavaslatuk. Ha valami később az eszükbe jut, valószínűleg majd újabb törvénymódosítással rukkolnak elő.

De valójában a helyzet sokkal rosszabb. Figyeljük csak meg a bevezető szöveg formulációját: „Akármilyen szexuális irányultságot propagáló ideológiák szimbólumai”. Ez ugyan jól hangzik, de mit jelent valójá-ban? Mármint hogy egyszer csak odajön hozzánk valaki, és azt mondja: „Szevasz, én vagyok az ideológia, és szerintem már nyugodtan foglal-kozhatnátok kizárólag az önkielégítéssel?”

Értem a populizmust, de ilyesmivel előrukkolni a parlamentben iga-zán alantas és méltóságon aluli.