Gondolatok egy szatyor kapcsán

Legutóbb egy kampány juttatta ezt eszembe. A műanyag szatyorról van szó, hogy azzal nem lehet az ember sikkes. Pontosabban, a nő nem lehet az, merthogy a kisfilmekben két nő szerepel.

Az egyik vékony, modern lány, határozott, öntudatos, vannak elvei. A másikat nevezhetjük teltkarcsúnak, de az előző mellé állítva egyértelműen kövér, kissé felszínes, bugyuta, celebutánzó, divatos mániákra orientált, és nagyon szeretne menő lenni. Jó kis skatulyák (divatosan: sztereotípiák), nem? És még nincs vége! A kövér lány mintha mindig valami hülyeséget mondana, alighogy megszólal, a vékony már a szemét forgatja. Aztán jön az üzenet: műanyaggal nem lehetsz sikkes, azaz menő! Mert „természetesen” a kövér az „igelitkás”. Őt akarja megnevelni a vékony, a szigorúan rongytáskás, s persze vele együtt az összes menthetetlenül felületesnek tűnő műanyagfogyasztót. Mert a kövér is annak tűnik, hiszen már leforgattak néhány részt, de még mindig műanyagozik, pedig már meg lett neki mondva, hogy így sosem lesz sikkes, és különben is, a műanyag a kutyakakára való (nagyon fúúúúúj, ez a kampány írásos anyagában szerepel).

Nos, én mást mondok. A tengerek tele vannak szeméttel, közte műanyaggal. Ősszel a búvárok három tátrai tóból 255 kiló szemetet szedtek ki, a Csorba-tóból 75 kilót, nagyrészt üveget és műanyag poharat. A műanyag lebomlási ideje minimum 200 év. Ahogy mondani szokás, unokáink is látni fogják. Ezért van már régen rongytáskám. Vagyis a műanyag valós probléma, nem is ezzel van bajom. Ami nem tetszik, ahogy a kampány felosztja az embereket. Sok skatulyát állít fel, de helyszűke miatt maradjunk csak a felvilágosult, haladó rongytáskások és a felületes, maradi „igelitesek” csoportjánál. A kampánykészítők utóbbiakról alkotott véleményét az fejezi ki a legjobban, hogy még véletlenül sem az eszükre akarnak hatni, hanem a külsőségekben megnyilvánuló igényeikre (talán ezért választottak női szereplőket, mert szerintük azokat eleve csak a külcsín érdekli, hisz ebből a skatulyából a vékony lány sem lép ki). Ez régi módszer, s nem sikertelen. A lényegen azonban nem változtat: valaki hülyének néz másokat. S még ha jó cél érdekében teszi is, nekem ez nem tetszik. El tudnák képzelni, milyen hatást váltana ki egy hasonlóképpen felállított kampány mondjuk a magyar nyelvhasználatért? Hülye ezek, okos azok? Vagy fordítva?
Mellesleg, létezik ez a kampány magyarul is? Mondjuk Somorján?