Geopolitikai játszmák Afrikában

A Száhel-övezetben, mely átmenetet képez a Szahara sivatag és a szavannák között, már hosszú évek óta ütköztek amerikai, európai, orosz és kínai érdekek, ami nagymértékben megnövelte a régióban uralkodó feszültséget, és egy sor katonai puccsot eredményezett.

A Száhel-övezetről azt érdemes tudni, hogy a gyarmati múltnak, az egyre növekvő szárazságnak és a kevéssé működő állami intézményeknek köszönhetően a világ gazdaságilag legelmaradottabb országainak a gyűjtőhelye. Ilyen ország Niger is, ahol az ország lakosságának csaknem a fele él extrém szegénységben. Az ENSZ emberi fejlettségi indexe szerint Niger a világ legrosszabb életkörülményeivel rendelkező országok közé tartozik, és a gazdasági fejlődés lehetőségei nagyon korlátozottak. A nigeri gazdaságban a mezőgazdaság és a bányászat dominál, és az ország egyetlen számottevő exportcikke az urán. Niger a világ legfontosabb urántermelői közé tartozik, mely elsősorban Franciaországba, a volt gyarmatosító országba áramlik.

Egészen mostanáig Niger egy viszonylag biztos pont volt a Száhel-övezetben, ahol az elmúlt években katonai puccsok sorozata ment végbe. 2021-ben Guineában, Maliban és Szudánban történt katonai hatalomátvétel, 2022-ben pedig Burkina Fasóban két katonai puccs is lezajlott.

A demokratikusan megválasztott Mohamed Bazoum nigeri elnök jó kapcsolatokat ápolt Franciaországgal és az USA-val, de a rossz kormányzásnak köszönhetően az országban egyre nőtt a társadalmi feszültség. Nem véletlen ezért, hogy a lakosság egy része az utcán ünnepelte a katonai hatalomátvételt és Bazoum elnök bebörtönzését. A puccs előtérbe hozta a nigeri lakosság franciaellenes érzéseit is, ami a francia nagykövetség elleni támadáshoz is vezetett.

A nigeri történések sokban hasonlítanak a Maliban és Burkina Fasóban lezajlott puccsokra, ahol az új katonai vezetés nyíltan franciaellenes és oroszbarát.

A hírhedt Wagner-csoport már az elmúlt évtized második fele óta aktív a Száhel-övezetben, ahol főleg katonai juntáknak nyújtott katonai és biztonsági segítséget. Sejthető volt, hogy a Wagner-csoport zsoldosai az orosz kormány meghosszabbított kezének tekinthetőek, melynek nem titkolt célja a Nyugat befolyásának csökkentése a régióban. Ez Franciaország nem mindig teljesen szerencsés külpolitikai döntéseinek köszönhetően sikerrel is járt, és ma úgy tűnik, hogy a nigeri katonai puccsnak köszönhetően a francia politikai vezetés utolsó szövetségesét is elvesztette a Száhel-övezetben.

Az ECOWAS gazdasági együttműködésben részt vevő nyugat-afrikai országok ugyan kilátásba helyeztek egy katonai beavatkozást is a megbuktatott Bazoum elnök megsegítésére, de úgy tűnik, egy fegyveres konfliktushoz úgy igazán senkinek sem fűlik a foga.

Az EU ugyan leállította a Nigernek folyósított pénzügyi és biztonsági támogatást, de az uniónak észben kell tartania azt is, hogy ha az országban tovább romlanak az életkörülmények, azt a lakosok ismét csak a Nyugat számlájára fogják írni.

A katonai puccs nehéz helyzetbe hozta az EU-t, Niger ugyanis fontos szerepet játszott az Európába irányuló illegális afrikai migráció csillapításában. Európa kénytelen lesz ezért a nigeri katonai juntával is kapcsolatokat építeni, mert ellenkező esetben Niger is Oroszország befolyása alá kerül.