Főzés és szülés

Egy ismert német pudinggyártó cégnek van egy reklámja az 50-es évekből, ahol a következő kijelentés hangzik el: „A nőnek csak két életkérdése van: mit vegyek fel és mit főzzek.” És az 50-es évek óta ugyan sok minden változott a nők helyzetével kapcsolatban társadalmunkban, a Számvevőszék elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy vannak politikai aktőrök, akik szívesen látnák, ha visszaállna az 50-es évekbeli status quo, vagy akár egy még korábbi is. Hogy micsoda? A libsi média megint félreértelmezte az egészet? A Számvevőszék elemzését három nő írta? Nincs is szó női kvótáról?

Próbálhatják kormányközeli médiumok, politikusok, a Számvevőszék igazgatója és sajtóosztálya magyarázni a bizonyítványukat, amennyire csak akarják, ha az ÁSZ elemzését összevetjük a Fidesz által nyomott keresztény-konzervatív, olykor fasisztoid ideológiájával, nincs nagyon mit félreértelmezni. Egyértelműen gondot látnak abban, hogy egyre több a művelt nő Magyarországon. Probléma, hogy több nő jár gimnáziumba és főiskolára, mint férfi. Gondot látnak abban, hogy a pedagógusok 85 százaléka az általános iskolákban, 69 a középiskolákban és 41 százaléka a felsőoktatásban nő. Hogy miért? Mert a művelt nők nehezen fognak megfelelő párt találni, karriert futnak be, nem adják fel saját testük feletti uralmukat, ergo: nem fognak elég gyereket szülni, kihal a nemzet és tönkremegy a gazdaság. A tanárnők diszkriminálják a dekázó, technikailag tehetséges fiúkat, mert inkább a „női” tulajdonságokat részesítik előnyben, ezért nem mennek a fiúk gimnáziumba és egyetemre.

Azt már nem veszik figyelembe, mi az oka annak, hogy egyre inkább a nők mennek tanári pályára: még mindig nagyrészt a férfiak azok, akik eltartják a családokat (bármennyire szeretnék is a konzervatívok úgy beállítani a helyzetet, hogy egy férfiakat elnyomó matriarchátusban élünk a liberálisok miatt), és a pocsék fizetések, amik az oktatásügyben vannak, egyszerűen nem elegendők egy család eltartására. Arra a kérdésre, hogy mégis mi szerint találták ki, mik a „női” tulajdonságok, ugyan a 700 megkérdezett szülőre és tanárra hivatkozik, akik a kategóriákból ítélve eléggé arbitrális módon dönthettek, majd ugyanezek a tanárok és szülők rangsorba helyezték ezeket a tulajdonságokat, ahol a „női” tulajdonságok lettek a nyerők, amik a tanulmányok során elért sikereket meghatározzák, mégis felvetődik a kérdés, hogy akkor ebből hogyan jutottak el arra a következtetésre, hogy ez egy katasztrofális gazdasági apokalipszishez vezethet, hiszen több tanulmány arra mutat, hogy nincs kimutatható különbség a kognitív képességekben a nemek között.

2012 óta pedig a kormány erős propagandát indított a szakképző intézményekre, és sokszor elhangzott, hogy szakemberek kellenek, nem pedig diplomások. Ezek a munkák pedig még mindig inkább „férfiasak”, így több fiú fog ezekbe az intézményekbe jelentkezni. És ha a lányok akarnak gazdaságilag függetlenné válni? Arra még mindig egy diploma a legjobb esély.

Az egyetem után pedig az a diploma sem segít sokat, mert még mindig szisztematikusan kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak, és a technikai szakokban, amelyek a gazdaságot a jelen rendszerben fejlesztik, mint az IT, még mindig túlnyomórészt férfiak végeznek.

Akkor mit mutatott be ez az elemzés a magyar társadalomról?

Azt, hogy a lakosság jelentős része még mindig elhiszi a nemi sztereotípiákat. Azt, hogy eleve kevés ember jelentkezik felsőoktatási intézményekbe. És azt, hogy Magyarországnak, csakúgy, mint a többi kis európai országnak, tudatosítania kell, hogy az emberi erőforrás az egyetlen erőforrás, amink van. És ennek az erőforrásnak csak egy sikeres oktatási rendszerrel tudjuk teljes potenciálját elérni. Ez pedig nem fog megtörténni, ha a lakosság egyik felét a konyhába zárjuk.