Földrengésszerű csapás Franciaországra

A francia LE MONDE vezércikke több szempontból is földrengéshez hasonlítja a Párizstól északkeletre fekvő De Gaulle repülőtér egy részének összeomlását. A lap szerint a romokról az újságokban széles körben tálalt felvételek egyúttal romban döntötték a Franciaországról kialakult képet is. Ezeket a párizsi repülőtereket ugyanis arra tervezték, hogy a lehető legjobb képet mutassák be sokmillió utasnak Franciaországról. De a lap szerint földrengésszerű csapást jelent a katasztrófa az Air France légitársaság szempontjából is, hiszen a Charles de Gaulle repülőteret a közelmúltban épp azért bővítették ki, hogy azonos kategóriába kerülhessen Londonnal és Frankfurttal. Ennek az ambíciónak most, legalábbis részlegesen, vége – szögezi le a francia napilap.

Hasonló vélemény formál a LIBERATION ma reggeli száma is, hozzátéve: a balesetnek következményi lesznek az Air France számára, hiszen a 2-es terminál testesítette meg a légitársaság jövőjét. A lap hozzáteszi: aggódnivalója az Airbus cégnek is van most, hiszen a párizsi terminál beomlása miatt esetleg nem szállhat majd le a De Gaulle repülőtéren a cég új büszkesége, a hatalmas A380-as szuper-repülőgép.

Több német napilap fűz kommentárt az ország új elnöke, Horst Köhler első beszédéhez. A DIE WELT vezércikke elismeri, hogy Köhler könnyekkel küszködött, amikor a Reichstagban elmondott beszédében arról szólt: mennyire szereti szülőhazáját. Az újság rámutat, hogy hosszú évek óta senkinek sem volt elég bátorsága ahhoz, hogy ilyen módon mutassa ki Németország iránti szeretetét.

A DIE TAGESZEITUNG ugyanakkor amerikai befolyás felhangjait vélte felfedezni a beszédet záró „Isten áldja meg országunkat” fordulatban. Úgy tűnik – írja a lap hogy a Nemzetközi Valutaalap elnökeként Washingtonban eltöltött évek átszínezték Köhler politikai retorikáját.

A svéd DAGENS NYHETER a svéd pártok vezetőinek az Európa Parlamenti választásokat megelőző televíziós vitájáról írva azt szögezi le, hogy az emberemlékezet óta a legkevésbé felemelő, harcos és átfogó, de ugyanakor félelemtől átfűtött vitaként vonul majd be a történelembe. Noha csak két kis svéd párt támogatja azt a gondolatot, hogy az ország lépjen ki az EU-ból, a másik öt által használt hangszín is megváltozott, azt sugallva, hogy az Unió bajban van, és Svédországból áldozat válik. "Egyre több választópolgár kérdezi meg ezek után: vajon hogyan buzdíthattak akkor ugyanezek a pártok tíz éve az EU melletti igen-szavazatok mellett, egy éve pedig azért, hogy cseréljük le a koronát az eurora?" - kérdi a stockholmi reggeli lap.

Az osztrák DER STANDARD-ot viszont azok a közvéleménykutatási adatok töltik el aggodalommal, melyek szerint az osztrák lakosság fele véli úgy: az európai választások célja inkább a nemzeti, nem pedig az európai érdekek előmozdítása. A lap szerint ez azt tükrözi, hogy valami alapvetően rosszul alakult és a média-iskolák valamint a politikusok nyugodtan feltehetik maguknak a kérdést: vajon miért nem sikerült nekik a közvélemény iskolázása? Más államokban - mondja a DER STANDARD - az Európai Parlament a miniszteri posztokhoz vezető lépcsőfokot jelenti, míg Ausztriában épp csak a választások előtt kerülnek a reflektorfénybe az ország europarlamenti képviselőjelöltjei.